Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Egyre jobban fáradok, ti mit...

Egyre jobban fáradok, ti mit javasoltok?

Figyelt kérdés

Már régóta tisztában vagyok ezzel a jellemzőmmel: Ha közel kerülök másokhoz, akkor ellököm magamtól őket. Lehet hogy a gyermekkorom az oka, és ez vesz ki nagyobb szerepet, hiszen mindig is egyedül voltam hagyva, sose számíthattam senkire, és egy bizonyos mélyponton is önmagam voltam a legjobb barátom. Viszont ahogy telt az idő, úgy változtak a dolgok pozitív irányba, de érzelmileg mintha ott ragadtam volna a múltban. Nem vagyok képes senkit közelebb engedni magamhoz, egyszerűen ha azt érzem hogy egyre jobb a kapcsolatom valakivel, akkor visszább veszek, és egy kicsit eltávolodom. Ez már előfordult családtaggal, baráttal, illetve párkapcsolatba se tudtam ez idáig lépni pontosan emiatt.

Mindeközben, őrülten magányosnak érzem magam, mintha egyszerre kívánnám, és gyűlölném a szeretetet/figyelmet.

Igyekszem megérteni magam, sokat olvasgattam ezzel a témával kapcsolatban, és arra rájöttem, hogy valószínűleg az érzelmi intelligenciám igen alacsony. Próbáltam magam kilökni a komfort zónámból több alkalommal is, de mindhiába


2024. ápr. 3. 16:26
 1/9 anonim ***** válasza:
75%

Ez hány évesen kezdődött?


Esetleg kifejezetten hanyagoltak gyerekkorodtól a szüleid?

2024. ápr. 3. 16:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:
100%
Ezzel én is így vagyok, olyan; mintha az én gondolatomat és érzésemet írtad volna le, mintha előre megbeszéltük volna... érdekes és néha hihetetlen, hogy mennyire azonos dolgokat tapasztalunk meg, még is többféle: emberek vagyunk.
2024. ápr. 3. 16:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 A kérdező kommentje:
Az hogy mikor kezdődhetett azt saccolni tudom, talán 17-18 éves koromtól jöhetett elő komolyabban, miután kezdett valahogy minden helyrerázódni (ezt én magam se értem miért történhetett ekkor). Azelőtt viszont jelen volt a hanyagolás, az érzelmi bántalmazás (mostoha felől), illetve az iskolában se voltak azokban az időkben olyan barátok, akik őszintén Végighallgattak volna
2024. ápr. 3. 16:43
 4/9 anonim ***** válasza:
89%

Fiatalon ment el az egyik szülőd illetve költözött el, vagy már 17-18 voltál?


Nem tudom lány vagy e vagy fiú, de egy lánynak a 15-19 éves életkor az amikor pl. szüksége lenne jobban egy anyára főleg anyára, és apára is, akár egy szalagavató miatt, a változások miatt.


Mostohád akkor veletek él? Amúgy ki a mostoha apu vagy másik?

2024. ápr. 3. 16:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
89%

Nálam is hasonló annyi kulonbséggel hogy nekem érdektelenek. Elkezdtem barátokat gyűjteni de csak tiltogatok még mindig.


Vagy akit nincs képem tiltani kínlódom vele a csetekkel videokkal.

Ha érdekel ez az én kérdésem

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

2024. ápr. 3. 16:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim válasza:
89%

Ugyan így vagyok elég rossz volt a gyerekkorom, nem szeretem a társaságot és nem is szeretek másokkal lenni. Jobban érzem magam egyedül, csak így tudok kiteljesedni. Nem tudom változni fog e ez, mert még elég fiatal vagyok. De szerintem mindenkinek egy bizonyos gyerekkori emlék, történés, ami hatást gyakorol rá.

19/L

2024. ápr. 3. 16:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 A kérdező kommentje:

16:52

13 évesen váltak el, onnantól anyám ismerkedni kezdett, és ha az egyik kapcsolat nem sikerült, rögtön ugrott egy másikba. Végül megtalálta az "igazit", a volt mostoha apámat, aki a régi időket preferálta, és ha nem feleltél meg az elvárásoknak, jött is az érzelmi bántalmazás, amit anyám szó nélkül végighallgatott. Mivel én vagyok a legidősebb testvér, azért a kettő kissebbnek igyekeztem ott lenni, támaszt nyújtani (ekkor még nem volt az az érzelmi problémám mint most). Viszont pár év kínlódás után, 17-18 éves korom körül végleg kilépett az életünkből, és innen szép fokozatosan előjött ez az érzés, hogy márpedig toljunk el másokat magunktól. Mondjuk ezt is felvázlatolva lehet meg is válaszoltam magamnak a kérdést, bár az még mindig a levegőben van, hogy mivel tudnám "megjavítani" magamat


16:53

Igen, az általad leírtak is igazak és már az a része is fárasztóvá tud alakulni:(


16:54

Igen, lehetséges hogy a régmúlt okozta negatív benyomások szépen átalakítottak minket, és ennek a levét mi szívjuk:(

2024. ápr. 3. 17:03
 8/9 anonim ***** válasza:
89%
Feltehetően azok közé tartozol, akik saját magukkal sincsenek tisztában, bizonytalanok és biztonságra vágynak. Talán éppen az anyád által mutatott példát követed, aki a leírtak szerint sem elsőre, sem másodikra nem megfelelő társat választott, mert ő is "biztonságra" vágyott, csak nem gondolt bele a dolgok mélyébe.
2024. ápr. 3. 17:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:
89%

Igen, sérültetek.


Csak az amikor főleg a lányoknak szükségük lenne az anyjukra ...ez kimarad ez egy örök hiány lesz egy üres tér.


Ismerek egy ilyen lányt, hatalmas törés volt az életében amikor az anyja elhagyta, ráadásul volt vagy 13 éves. ÉS nem törődött vele. Lelkileg nagyon sérült lett a lány, és ez megmaradt.


És most 21 évesen ez még mindig jelen van bizonyos szinten mert szintén zárkózott lett nehezen ismerkedik emberekkel.


kicsit nyálasan hangzik de ilyenkor szeretetre lenne szüksége , neked is kérdező vagy a 19 éves lánynak, csak mivel nem tudsz nyitni mások felé és nehezen ismerkedsz így ezt nehéz lesz megkapni is.


Úgy gondolom ez változni fog bizonyos szinten ahogy felnő az ember mert muszáj lesz dolgozni járni vagy tanulni, és muszáj lesz emberek közé menni.

2024. ápr. 3. 17:32
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!