Nevezhetjük ezt sikersztorinak?

Adott egy fiatal férfi, aki egy dél-alföldi kisváros cigánynegyedében nőtt fel(ő maga nem cigány származású) és 8 általános iskolai végzettségével kezdte el a nagybetűs életet még a 90-es évek közepén. Alkalmi munkákból és bűnözésből élt; többször állt bíróság előtt, míg a 2000-es évek elején letöltendő börtönbüntetésre ítélték.

A börtönben eltöltött két év jó hatással volt rá, mert dolgozott ott és ami a legfontosabb, volt ideje átgondolni az addigi életét, illetve azt, hogyan tudná pozitív irányba változtatni azt.

2004. nyarán szabadult a börtönből és hajléktalan lett. Építőipari segédmunkásnak állt és pár hónap alatt sikerült annyi pénzt félretennie, hogy egy kis komfort nélküli házat kibérelt és fokozatosan megvásárolta a hétköznapi élethez szükséges eszközöket.

A kapcsolatait, amelyek próbálták volna lehúzni, teljesen leépítette. Szinte senkije nem maradt, de nem érdekelte, csak az életére és a munkájára koncentrált. Sokat dolgozott, napi 12-14 órákat és nem élte fel a teljes bevételét.

Ez egy évig ment így, majd jelentkezett egy a Munkaügyi Központ által szervezett egy éves hegesztő OKJ-képzésre. Ezt kitűnő eredménnyel végezte el és a szakmában kezdett el dolgozni Magyarországon.

Az elkövetkezendő 3 évben megnősült, gyermeke született, valamint a dél-alföldi kisvárosból egy nyugat-magyarországi közepes méretű városba költözött családjával és ott is telepedtek le.

Továbbra is a szakmájában dolgozott, immáron magasabb bérért és változatos munkái voltak, tehát nagy tapasztalatra tett szert. Lakást vettek. Közben folyamatosan fejlesztette magát; új hegesztő eljárás, jogosítvány, érettségi, nyelvvizsga idegen nyelvből, könnyű-és nehézgépkezelői tanfolyam, hegesztő mestervizsga.

Így telt el kilenc év, 2017-et írunk. A kilenc év alatt megromlott a házassága és elvált, kifizette a volt feleségét, így övé maradt a lakás.

A munkaerőpiacon versenyképes maradt és el tudta magát adni.

A következő évben külföldre ment dolgozni a szakmájában. Nem volt gondja ott sem, mert a képzettsége, gyakorlata átlagon felüli és az adott ország nyelvén jól kommunikál-mivel az adott nyelvből van nyelvvizsgája-, jogosítványa van, így nem függött senkitől. Elismerték a tudását és feljebb lépett a ranglétrán. Már nem csak hegesztő volt, hanem műszakvezető, ezáltal a jövedelme is magasabb lett.

Így telt el 4 és fél év. Jól keresett, mégis szerényen élt. Kifizette a lakása hitelét, felújította a lakást. Később ezt a lakást eladta és egy nyugat-magyarországi nagyobb városban vett egy újabb lakást. Adóssága nincs, megtakarítása, biztos egzisztenciája van. A gyermekével nagyon jó kapcsolatot ápolt a válás után is; sokat segített továbbra is, amikor otthon volt, sok időt töltöttek együtt. A kevés barátját, a szüleit, testvérét nem hanyagolta el.

A 4 és fél év során ismerkedett meg új párjával. Hazaköltözött, együtt éltek, összeházasodtak, közös gyermekük született.

A férfi jelenleg Szlovákiában dolgozik továbbra is hegesztőként, naponta hazajár, mivel nincs messze a munkahelye. A férfi jövedelme jelenleg átlagosan havi nettó 600 ezer forint, felesége a gyermekükkel van otthon.

A férfi jelenleg 45 éves, nem lett gazdag vagy híres, de van értelme az életének. Ami fontos, van jövője, már nem kell félnie a holnaptól és ezt 20 év kemény munkával, kitartással, lemondással és vasakarattal érte el. Csak egy barátja maradt és egy kezén meg tudja számolni azokat az embereket, akikre számíthat bármikor és fordítva őrá is. Boldog, kiegyensúlyzott életet él. Ő, a két gyermeke és a párja is egészségesek.

A kudarcok ellenére nevezhetjük ezt sikertörténetnek?