Mi a legfélelmetesebb ami történt veled?

minden elhunyt rokon 1-2 nappal a halála után eljött hozzánk “elbúcsúzni”.

pl megzörrent a kulcs a zárban, valami fura csörgés hang volt, pedig semmi nem mozdult meg/nem esett le a helyéről.

Megijedni:

Mikor egyik puritánabb vasútállomáson, ahol a peronokat nem választják el, siettünk elérni a csatlakozó járatot.

Nagy sietségben nem vettem észre valahogy hogy jön a vonat, egy férfi rántott vissza és ordított rám hogy "-Mit csinálsz?"

Nagyon ijesztő volt.

Félni:

Mikor kiderült hogy rákom van, és az utánai rengeteg PET CT amik mind rossz eredménnyel zárultak jópárszor.

Negyedik stádium tudata, valamint leélni egy évet úgy, hogy bármikor hátra kell hagyni a két gyermeket és a csodás férjemet.

A csontvelő biopsziák előtti félelem, a kemók és a transzplantáció túlélése egyfajta erőt ad az embernek. Ezek után már sosem lesz senki ugyanaz mint régen, hiába nézett szembe a halállal.

Egyszer a házunk előtt, szurkuletben egy öreg néni hálóingben kiengedett ősz hajjal egy játékbabát ringatott és dúdolt. Rendkívül ijesztő volt főleg mikor mély köhögés kíséretében kacagott.

Mentő jött érte, sem előtte sem utána nem láttuk. Így nem félelemetes, de akkor rettenetesen para volt.