Hogy barátkoztatok meg a halál gondolatával azzal, hogy egyszer meghalunk? Vagy csak én vagyok ilyen hülye, hogy ilyesmin gondolkodom?

Boldog embernek az élet öröm és fél a haláltól, a depressziósnak pedig az élet egy teher és a halál a megnyugvás. A halál mindent elsöpör, a jó és rossz dolgokat egyaránt. Metaforával élve, a halál egy Kaszás, ami mindent lekaszabol, a sok gazt, gyomnövényeket, de a szép virágokat, a veteményest is..

Ez most nem pont ide a témába vág, de a Simsben van egy olyan lehetőség, hogy lehet egyezkedni a Kaszással és ha meggyőzöd, akkor visszahozza egy szeretteted az élők sorába.. Tök jó lenne, ha ez a való életben is így történne...

Egyébként aki az emlékeinkben él, az nem hal meg soha. 🙂🙂

4

Nem viccelek.

Akkor mondják meg majd a dokik hogyan tovább. Szükséges-e a bonyolult műtét vagy inkább várjam be a Kaszást.

Kedves Kérdező! Én is félek a haláltól (szerintem sokan vagyunk így). Én is sokszor gondolok rá, hogy mi lesz velem utána. Ugye vagy van valami, vagy nincs, ezt nem tudjuk, egyik verzióra sincs se bizonyíték, se cáfolat. Most feltételezzük a legrosszabbat, hogy semmi nincs, azaz megszűnünk létezni, ennyi volt. Erre azt tudom mondani, hogy a semmi az semmilyen, vagyis nem rossz (jó sem). A semmi nem tud fájni, nem érzékeled, stb.

A filozófusok a mélyalváshoz hasonlítják a halált. A felfogásuk szerint a mélyalvás viszont jó, ezért a halál is "jó". Egyébként ne emészd magad olyan miatt, ami úgyis bekövetkezik. Ha annyira félsz, olvassgass halál közeli élményben részesülő emberekről, sok érdekességet mondanak.

7

Köszi. 🙂