Jó embernek tartod magad?

Bennem két dolog is motoszkál ezzel kapcsolatban.

Az első az, hogy igen, jó embernek tartom magam és jó is vagyok. Intelligens vagyok és szeretek segíteni másoknak, szeretek másokkal jót tenni. Mivel szociálisan sokkalta rosszabbak a képességeim (saját meglátásom szerint) így olykor nehezen mennek a dolgok, de például az olyan tök nagy örömöt okoz, ha egy kedves embert boldoggá tudok tenni vagy olyan helyzetben segítek neki ami tényleg neki egy nagy dolog. Nem szokásom bántani az embereket és próbálok nem kicsinyes lenni és egyenes emberként élni aki vállalni tudja a tettei után a felelősséget.

A második az, hogy nem. Sokszor érzem magam kiábrándultnak a világból és sokszor érzem azt, hogy a társdalom romlott és hülyék az emberek és elegem van belőlük. Úgy érzem, hogy sokszor nem látok a legtöbb emberben semmi jót, pedig biztos van családjuk, állatuk akikkel kedvesek stb.. de valahogy olyan "szar az egész világ" érzésem van. Rosszat ezeken a napokon sem szoktam tenni csak szimplán azt érzem, hogy egy szerethetetlen roncs vagyok aki soha nem lesz már olyan ember, hogy bizonyos napokon ne törne rá a depresszív gondolkodásmód.

Valahol ezek között tolódik el a mércém a saját meglátásom szerint.

Relatív hogy ki jó.

Igyekszek másokat nem bántani szóban-lelkileg stb.

Nehezen mutatok érzelmeket mások felé.

Sértődékeny vagyok, amiről úgy érzem: súlyos igazságtalanság, vagy méltánytalanság volt, nehezen felejtem el (nem "állok bosszút", hanem lelkileg hordozom a sérelmet.