Veletek szeretnek beszélgetni az emberek?

Igen, 2 típus talál meg mindig, 1. akik random odajönnek a buszmegállóban és elmesélik az életüket, 2. akik random odajönnek és kérdezősködnek mindenféléről, kezdik általában a külsőmmel, majd faggatnának magánéleti dolgokról is (ha hagynám persze). Ha van is ott még 4-5 ember, az ilyen dumálós mind közül tuti, hogy engem fog kiválasztani.

Az ismerőseim kifejezetten szeretnek velem beszélgetni de az teljesen más, tudják, hogy érdekelni fog-e a téma vagy nem, értek-e hozzá vagy nem stb. De azt komolyan nem vágom, hogy az utcán vagy váróteremben, ilyen helyeken miért találnak meg mindig vadidegenek, főleg hogy látványosan nem foglalkozom senkivel és nyugalmi helyzetben eléggé resting bitch arcom van.

Változó.

A többség nem, mert megmondom a véleményem, ami sok esetben bántja az illető önérzetét.

Velem nagyon szeretnek, amin mindig meglepődöm, mindenféle túlzás nélkül. Szerintem szép, kedves arcom van, és magamat is kedvesnek tartom, de nyugalmiállapotban/ ha nem figyelek oda, van egy olyan tekintetem/arcállásom, amit csak a "resting b!tch face" kifejezéssel tudnék leírni. Hiába nem szeretek angol szavakkal, kifejezésekkel dobálózni, miközben magyarul beszélek/írok.

Valahogy bárhová megyek, mindig történik valami és beszélgetés keveredik belőle. Pl. múltkor egy idős néni pakolt pár zsugor vizet a kocsijába a Spar-ban egyedül. Odaléptem hozzá, és megkérdezte, segíthetek-e, mert láttam, hogy kellene neki. Hihetetlenül aranyos volt, és a végére az unokáiról mesélt, hogy mennyire szeretett volna egy kislányt is, mennyire örült volna egy olyan unokának, mint én.

Vagy épp, egy néni mellém ült le a buszon, és kérdezett valamit, már nem is tudom miről, de a dolog végére egy 20-30 perces beszélgetés kerekedett belőle. Sok mindenről mesélt, én is erről-arról, és a végén könnyes szemmel szállt le, és vagy ezerszer megköszönte, hogy partnere voltam egy ilyen beszélgetésben, és, hogy milyen jól esett neki.

És tudom, hihetetlennek tűnik, de ilyen esetek sokszor megesnek velem. Vagy múltkor a pékségben, nincs mentségem miért, de kiflit mondtam a zsemle helyett, és rögtön javítottam magam. Erre az ott dolgozó hölgy elnevette magát (nem rosszindulatúan), hogy neki is így telik a napja, a végére meg kitárgyaltuk, hogy mennyi vicces szitu keletkezik ilyenekből :D Addig tartott, míg nem jött új vevő.

Már gimiben sokszor mondták nekem, hogy jó hallgatóság, beszélgetőpartner vagyok, attól függően, hogy melyikre van szükségük. Illetve, úgy is sokszor jártam, hogy valakivel beszélgettünk, nagyon hamar komoly témára terelődött a szó, majd a végén, halkan megjegyezte a másik fél, hogy ilyenekről szinte sosem beszélt még másnak, vagy legalábbis nagyon nem szokása.

Volt már rá példa, hogy ezzel visszaéltek mások, hogy nekem is sok volt és nem volt hozzá kedvem, de az olyan kis ártatlan beszélgetések, mint a pékség, vagy Spar, kifejezetten jól tudnak esni, és még napokkal később is mosolyogva gondolok rájuk vissza.