Hol jártok/jártatok 24-25 évesen az életben?

20-as vagyok.

Babát terveztünk, közös jövőt, stb. de voltak nehézségek amiket nem jól kezeltünk, részemről nem voltam elég érett és nem voltam még elég férfi, részéről a kommunikáció teljes hiánya. Mint egy ijedt kölyök próbáltam menteni a menthetőt, de nem tudtam mi a baj és mi a megoldás. Fél év telt el úgy, hogy nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, de végig úgy viselkedett velem, hogy együtt fogunk megöregedni ugyanúgy. Aztán egy nap nem jött haza, csak hajnal 2kor, szakított velem, és ment is el.

Feldolgozni? Nem tudtam még, de igyekszem. Lemondtam a legnagyobb álmomról miatta, mert neki az nem fért volna bele a kapcsolatunkba, ezt megvalósítottam, szóval életem egyik legjobb éve volt ilyen szempontból, azóta is őt szeretem,vele álmodom, mindig az eszemben van, szóval a legrosszabb ilyen szempontból. Volt egy 2hónapig tartó "viszonyom" egy lánnyal aki már többet akart szexnél, szóval őt ott hagytam és úgy döntöttem alkalmi kapcsolatot sem akarok egy nőtől se.

Szeretem a melót, igyekszem sokat dolgozni, hobbijaimnak élek, és ezerrel rá vagyok pörögve az edzésre egy ideje, és a családommal(apa,anya,tesóm) igyekszem a lehető legtöbbet lenni(ha ők nem lennének, akkor valszeg öngyilkos lettem volna 1 alkalommal, közel álltam hozzá.)

Ja és egy ideig gyakran iszogattam,cigiztem, ettem mindenfélét amit megkívántam. Előbbi kettőt teljesen elhagytam, az egészséges étrendet meg 90%-ban tartom,minden nap edzek, egy pihenőnapom sincs már jó ideje.

32: Őszintén sajnálom... és jobbulást. Szinte mintha az én kapcsolatomat írtad volna le.

Valamelyest irigyellek és csodállak, hogy benned nem alakult ki gyűlölet a hölgy iránt.

#33

Néha úgy érzem jobb lenne ha kialakult volna, vagy ha megtudnék róla olyasmit ami miatt csalódnék vagy valami.

Mert még mindig úgy emlékszem rá, hogy egy angyal, akinél jobbat nem lehet találni.

Ha valami kiváltaná belőlem azt az érzést, hogy már nem akarnék vele újra összejönni, akkor szerintem könnyebb lenne.

25 éves vagyok. A párommal élek együtt már több, mint 2 éve. Boldogok vagyunk együtt, számíthatunk egymásra. Ezt leszámítva az én életemben szinte minden egy káosz. Érettségi után 2 szakmát végeztem el, amit soha nem tudtam hasznosítani, folyamatosan kerestem és keresem a helyem, hogy milyen irányba kellene tovább tanulni, amit szeretek is és amivel jobban is kereshetek. A jelenlegi munkám nagyon utálom, stresszes, idegileg kikészít, de muszáj csinálni. Szeptembertől elkezdenék egy új képzést, amiben reménykedem, hogy segít kihozni ebből az állapotból, hogy nem találom a helyem. Nem így szeretnék leélni még éveket, hogy utálom azt, amit csinálok.

Barátaim nincsenek, eléggé kikoptak az életemből, de jelenleg ez annyira nem is zavar. Tudatosan építettem le őket, mert a legtöbb nem volt igazi barátság, én pedig inkább leszek így, mint hamis barátságokban.

A családom sem a legnyugodtabb, de mivel már nem velük élek, így valamennyire ki tudom zárni őket.

A legnehezebb nekem jelenleg a "hova tartozom én", "merre haladok én", "mi lesz velem így", "milyen munkában fogom megtalálni magam, amit tudnék csinálni évekig" kérdések. Emiatt elég nyugtalan vagyok, mert jelenleg nem érzem azt, hogy lehet majd egy olyan állásom, amit szeretek és jól tudom csinálni, de próbálkozni kell. Nem könnyű, nem mindenki tudja már 18 évesen, hogy mivel szeretne foglalkozni később. Én is rengeteg területen kipróbáltam már magam. Sajnos egyik sem volt nekem való, se keresem tovább, hogy mi az, ami igen.

A tetejében sajnos generalizált szorongással és depresszióval küzdök, igyekszem minden nap a "csatát" megnyerni. :)

Összességében nem jó az életem jelenleg, de igyekszem jobbá alakítani és örülni annak, ami van. Igazából sokszor érzem úgy, hogy ha a párom nem lenne nekem, már én sem lennék. Nem könnyű az életem, de remélem, majd később jobb lesz. :)

#34-es. Talán pont ez a baj, hogy nagyon idealizálod a volt párod és emiatt nem tudod őt elengedni. Próbáld meg őt reálisabban nézni, biztosan voltak hibái, volt olyan ami zavart. Ezeknek is eszedbe kéne jutnia, az elengedés csak így történhet meg, ha elfogadod, hogy ti nem voltatok egymáshoz valóak. Emiatt nem tudsz beleszeretni másba, mert őt állítod piedesztálra. Ha szeretnél boldog lenni, akkor el kell engedned.

Viszont ha ténylegesen nem volt vele semmi gond és te szúrtad el a kapcsolatot, reálisan nézve is csak ő az, aki kell neked, akkor nem lehetne valahogy helyrehozni? Eltelt azóta pár év, már biztosan mindketten változtatok, te is komolyodtál. Sokszor egy szerelmet csak akkor lehet igazán elengedni, ha bebizonyosodik, hogy tényleg nem vagytok egymáshoz valók. Nekem is volt ilyen, évekig vágytam valakire szakítás után is, aztán újra összejöttünk, együtt voltunk még egy ideig, aztán bebizonyosodott, hogy nem vagyunk egymáshoz illőek és már el tudtam engedni. Amíg nem láttam a hibáit, nem láttam azt, hogy mennyire nem passzolunk, addig én is azt gondoltam, hogy csak ő az, akit szeretni tudok.

Aztán ki tudja, lehet hogy ha újra kezdenétek együtt is maradnátok. :)

A jelenlegi kapcsolatom is egy "újrakezdős" kapcsolat, ami már lassan 3 éve tart. :)

Minden jót neked is, alakítsd okosan az életed! :)

#36

Próbáltam de ő nem akar tőlem semmit már. Voltak hibái neki is, nekem is. Bonyolult lenne az egészet leírni. :)

Köszi, neked is :)