Hol jártok/jártatok 24-25 évesen az életben?

#9

Jól értelmezem, hogy saját lakás nélkül akarsz gyereket vállalni? Ezt kérlek, gondold át. Magaddal és a pedagógusokkal cseszel ki, ha ilyen feltételek mellett vállalsz gyereket. Albérletet is nehezen találsz gyerekkel.

24 évesen én már dolgoztam, vőlegényem az MSc-t csinálta az egyetemen. Szó szerint a két kezünkkel felhúztunk egy házat (35 nm-es ki bungalló, szűken voltunk, de arra elég volt, hogy szüleinkről leszakadjunk és szuper-minimális rezsivel megtapasztaljuk az együttélést).

25 évesen új szakmát tanultam, jelenleg is abban dolgozom. 28 évesen meg tudtuk venni az első normális méretű családi házunkat.

Két év múlva pedig diplomázok.

31 éves vagyok.

Ahogyan más is írta, ez is csak egy sztori a sok közül.

Van ismerősöm, aki érettségi után már a szülei nyakába potyogtatta a gyerekeket.

Mindenki máshol tart és mást csinál X éves korában. Ráadásul 20-30 között már jobban megoszlik. Valaki tanul, valaki családot alapít, valaki világot jár stb. nincs berögzött séma, mit "kellene" csinálnia egy 24 évesnek

Nagyon nem ott tartok az életben, ahol mondjuk 17-18 évesen azt elterveztem. Eleve évvesztes vagyok, 5 éves gimiből jövök, így idén nyáron fogok csak végezni az alapszakommal. Pedig semmi csúszás, bukás nem volt közben.

Teljes állásban még nem dolgoztam, viszont diákmunkák, önkénteskedések voltak, plusz 2 féléven át egyetemen volt munkám, tanulás mellett, illetve volt/folyamatban van még 2 félévnyi gyakorlatom is (bár az első félévben napi 10-14 órákat vittem).

Nem szeretném elkiabálni, de eddig tanulmányaim terén minden klappol, sőt, egy rakat dolog mérföldekkel jobban is sikerült, mint vártam volna. Pl.: ösztöndíjak, (nemzetközi) projektek, konferenciák, egyéb rendezvények.

Közben a szüleimmel élek, nekik segítek, ahol tudok. Egyiküket, mikor friss vállalkozó volt, évekig asszisztensi feladatokat is elláttam.

Egész szép összeget sikerült félretennem, de még így sem elég, hogy saját ingatlan legyen belőle.

Barátaim kikoptak az utóbbi 2-3 évben, helyükre nem jöttek újak (nem mintha pótolhatóak lennének), pedig mindegyik 5+ éves barátság volt. Én még próbáltam őket menteni, de ha a másik fél passzív, nem lehet sajnos mit tenni. Párkapcsolatom nem volt még sosem.

24/L

24 évesen éppen a harmadik egyetemi szakomat tapostam. Nem azért, mert olyan jól tanultam, hogy már a három diplomát közelítettem, hanem mert egy szakot elhagytam, egyről meg kirúgtak, akkor éppen a harmadik - végül sikeres nekifutást erőltettem.

Munkám értelemszerűen nem volt még, még anyámtól kértem pénzt + alkalmi melókból keresgettem valamennyit. Eléggé el is voltam hízva akkoriban. Nem voltam éppen egy sikerember. Emberi kapcsolatok terén viszont elég jól álltam. Sok barátom volt, illetve komoly, hosszú távú párkapcsolatom is.

Most 38 vagyok. A komoly párkapcsolatom azóta a feleségem, szeretjük egymást továbbra is, és szerencsére szexuális vágyban sincs hiány. Van két gyerekünk, egy kertes házunk, amit kifizettünk, nincs hitel. Elég jó munkám van, elég jól is keresek, van biztonságos megtakarítás is. Ilyen téren nincs gond.

Cserébe kicsit a "b.ssza meg mindjárt 20 leszek", majd a "b.ssza meg, mindjárt 30 leszek" parák után most eléggé elkapott a "b.ssza meg, mindjárt 40 leszek". Unom a munkám, a két gyerek nevelése komoly kihívás, lavírozás a speciális fejlesztések, ételallergiák, iskolaváltás és minden féle szarság között. Megjelent néhány egészségügyi kihívás is, szembesülés a sját törékenységgel. Fáradt vagyok, nehéz a mókuskerék.

24 évesen az első munkahelyemen melóztam még,(20évesen kezdtem). Volt pár hobbim, tök jól elvoltam, és akkor jegyeztem el életem szerelmét.

27 leszek 1 hónap múlva, máshol dolgozom, szingli vagyok, és az egyetlen dolog ami életben tart az adrenalin-hajhászat,de a mély depresszióból már kijöttem,csak elkeseredett vagyok már.

Egyik napról a másik fenekestől felfordulhat az élet, úgyhogy szerintem tökmindegy, hol tartasz 24 évesen.

Valakinek a 20as évei a legszebbek, valakinek a 40es, de olyat is tudok aki 17évesen volt élete csúcsán és onnan csak le.

Mindig arra törekedjek, hogy a nap végén elmondhasd magadról, hogy igenis tettél azért, hogy elérd a céljaid és hogy jobb/több lettél a tegnapi önmagadnál. Aztán majd lesz valami.