Az normális, ha ez miatt nem akarok gyereket sosem?

Én értelek.

Én sokat gondolkoztam a gyerek témán a korai húszas éveimben, és úgy voltam vele, hogy akkor lesz, ha olyan színvonalat tudok neki biztosítani, amit én a gyerekkoromból hiányoltam, de a húszas éveimben már megvolt. Pl. normális étkezés, ne legyen gond az osztálypénz, osztálykirándulás fizetése, tudjam úgy öltöztetni, hogy ne röhögjék körbe a kortársai, mert kegyetlenek tudnak lenni, legyen minden számla időben befizetve (tehát legyen meleg víz, fűtés, áram, stb), ne okozzon nehézséget kifizetni egy edzést, vagy egy magánórát, ha esetleg kedvet kap valamihez, vagy tehetséges valamiben, vagy egy korrepetálást, ha valamiben el van maradva.

Végül is Európában élünk, szerintem ez lenne a minimum. Én hálás vagyok az életemért a szüleimnek, de kurvára nem értem, hogy ha apám szintén szegény gyerekként mai napig felemlegeti, hogy még a szocializmusban ingyenes volt a kirándulás, ezért el tudott menni, de milyen szar volt, hogy ő volt az egyetlen az osztályból, akinek nem volt pénze egy fagyira, vagy befizetni a körhintára a kiránduláson, meg hogy a testvére kinőtt ruháit hordta, és a testvérével nem egyforma a testalkatuk, szóval lógott rajta, mint tehénen a gatya, és kinevették, és szégyellte magát emiatt, akkor mégis miért döntött úgy, hogy megcsinál engem, aki ugyanilyen körülmények közt fogok felnőni (vagyis nem, bocs, náluk legalább kaja, meg víz fixen volt, nálunk néha az sem, ha szarul sakkoztak a számlákkal).

Szerintem nem az az igazán önző, aki azért nem vállal gyereket, hogy fenntartsa az életszínvonalát, a hobbijait, meg ilyenek. Az az önző, aki úgy vállal, hogy magát sem tudja eltartani, de azért bevállalja, mert szeretné. Én is nagyon szeretnék egy kertes házat Budapest második kerületében, meg egy Cabriot, meg lovat tartani, de ha valamit nem engedhetsz meg magadnak, akkor nem.

A "sosem" részével nem értek egyet, ha amúgy szeretnél gyereket, és eléred azt az anyagi helyzetet, hogy megadd neki azt, amit szerinted meg kell, akkor az nem sosem. Mármint érted, a kereseted mindig változhat. Azt abszolút megértem, ha te azt mondod, hogy a jelenlegi anyagi helyzeted mellett nem tudnál annyi mindent megadni egy gyereknek, amennyit szeretnél, és emiatt nem vállasz, és azt is, ha nem akarsz, és soha nem vállalsz. De az, hogy sosem akarsz gyereket, mert szar volt a gyerekkorod a szegénység miatt, azt nem, mivel ezen lehet változtatni, lehet, negyven évesen már mindent ki tudnál pipálni, amit te szeretnél megadni a gyerekednek. A sosem akasz gyereket, az inkább egy belülről fakadó döntés, nem az anyagiaktól függ, van, aki egyszerűen nem szeretne.

Én sem akarok, valami nagyon hasonló miatt.

Elítélem őket, mert hanyag, felelőtlen emberek, vállaltak két gyereket, miközben egyet sem láttak el tisztességesen, de legalább ingyen bébiszittelhettem 6 éven át a tesómat - király. :D

Ja, nem, inkább nevetséges.

Mindegy, nem vállalok gyereket. Tudom, milyen nélkülözésben élni, és nem akarom azt, hogy neki is kelljen.

Akik szerint meg a "háborúban is születtek gyerekek", meg nélkülözésben - szerintem könnyen dumálnak a meleg házból, de életükben nem tapasztalták meg, milyen 16 fokban fagyoskodni télen, és vékony dzsekiben járni, mert nem telik normális meleg dzsekire.

Szóval ezek az emberek jobb lenne, ha befognák, mert okoskodni tudnak, de gondolom egy gyermekotthont nem támogatnak :D