Mit szólnátok hozzá ha a levelezőtársatok szerelmet vallana nektek?

jah, volt már hasonló, x év levelezés után egyszerre kitört belőle, hogy rólad álmodtam és hasonló ami azelőtt soha nem volt, nem tudtam hová tenni, aztán egy rövid idő után, mintha nem is ő lett volna, mintha mi sem történt volna szinte menekült, hogy ő?

az én meglátásom, hogy ezek az érzelmek, ilyen plátói félék, én igy éltem meg, ahhoz hogy szerelem legyen sokkal több kell legalábbis nekem puszta leveleknél.

itt valamiféle illuzió képek a felelőssek, amit elinditunk magunkban a másikról..

Volt hasonló velem is, többször is (bár nem ekkora táv volt, csak országon belül, meg egy romániai magyarral, tehát egy országgal arrébbról).

Ahogy az egyes is írja, ez projekció, a rengeteg "üres térbe", dolgokba, amiket nem tud rólad, belelát olyat, amilyet szeretne, szóval nem valódi szerelem.

Ha nagyon jóban vagytok, és nem akarod, hogy sérüljön, akkor csak pattintsd le azzal, hogy a nagy távolság miatt nem működne. Ha rámenősebb, vagy annyira te nem védeni a lelkivilágát, akkor megmondhatod, hogy te nem így érzel, és nem-e maradhatnátok csak barátok.

Egy idő után el fog múlni egyébként. Viszont hiába írjuk, hogy mitől alakul ez ki, jobb ezzel nem traktálni az illetőt, mert ebben a rózsaszín ködös állapotban az emberek nem szeretnek szembenézni vele, hogy valójában ez nem "igazi" érzés.