Gáz dolog hogy 2 vizsgán elsírtam magam egyetemen?

nyilván "gáz", csak úgy mint eltaknyolni az utcán és hoppsz időről időre megesik, de annak aki tudja milyen rengeteget készülni és végül becsődölni, milyen kétségbeesettnek és fáradtnak lenni addig a pontig hogy képes vagy nyilvánosan sírni az nem arra fog gondolni, hogy ez "gáz", hanem hogy neked most nehéz ez az időszak, esetleg a lehetőségeihez képest megpróbál megnyugtatni, szerencsére ilyen tanárt fogtál ki

ne aggódj, mindig van javítási lehetőség, főleg egyetemen a bukás az nem olyan bukta mint gimiben, nálunk 60%-tól van kettes az lenne a csoda ha nem bukna senki

ne add fel, készülj szépen, és találj valami módszert hogy a vizsgán megőrizd a nyugalmadat, bármi ami képes megnyugtatni segíthet, volt évfolyamtársam aki minden papír sarkára a vizsgán ráírta, hogy relax és isten úgy se segített neki

Nem gáz, így jött ki rajtad a stressz. Illetve neked gáz, mert akadályoz. Valahogy túl kell jutnod ezen, fel kell hogy tudd oldani magadban ezt a feszültséget.

Nekem az szokott beválni, ha egyből őszintén kimondom az adott helyzetben, hogy félek. Ebben az adott esetben azt csináltam volna (én, azt nem tudom, neked mi lenne jó megoldás), hogy elmondom, hogy rettentően izgulok, leblokkoltam. Ha ezt ki tudom mondani, már félig fel is oldottam ezzel. Ha partner a tanár, és segít egy kérdéssel vagy valami, és sikerül elkezdeni, onnantól már menni fog.

Szerintem neked is ez az első lépés kellene csak. Hogy kimondd vagy leírd az első mondatot, aztán onnantól már jön a többi is.

Ha más nem, keress meg egy pszichológust ezzel, ők biztosan tudnak megoldást. Pszichológushoz járni sem ciki, minden embernek szüksége lenne rá.

Teljesen igaza van a tanárnak. Ha stresszelsz és lefagysz, és nem tudsz semmilyen értékelhető tudást produkálni a vizsgán, azt ő nem tudja értékelni.

Ha ő normálisan viselkedett, nem játszott rá arra, hogy fokozza a stresszt benned, akkor az onnantól kezdve már tényleg a te problémád, amit neked kell megoldani.

Sok sikert kívánok én is.

Most még nem gáz, gondolom 18-19 éves vagy.

Munkahelyen majd, 30-hoz közel elbőgni majd magad azért, mert ér valami stressz ér... Na az majd még gázabb lesz.

Kicsit eddz magadon, mert később ki fognak ezért utálni a munkatársak, ha mindenen bömbölni fogsz, ami kicsit is hozzáér a lelkivilágodhoz.

Nem kell lepontozni, ugyanilyen kis hópihe voltam 18 évesen én is, csak nálam kicsit nagyobb stressznél jött ki (vendéglátás, 16. munakaóra, túlhajtás, hányás a személyzeti wc-ben, főnök ordítva rúgta rám az ajtót, hol vagyok már 2 perce.... Én meg sírva mondtam neki, hogy elértem a határaimat, kérek 1 percet pihenni. Erre annyit felelt: Renáta, az élet szar, kemény és igazságtalan. Takarodj vissza dolgozni, vagy nem fizetlek ki ma.)

Tudom, hogy a sírás rohamszerűen tör ilyenkor az emberre, de meg kell tanulnod másképp kezelned a helyzetet, különben később óriási nagy bajok lesznek ebből.

A vendéglátós eset után jöttem rá, hogy meg kell emberelnem magam, különben nem jutok tovább az akadályokon. Szerintem mondanom sem kell, hogy ezután az eset után soha nem tört rám a stressz-sírás. (14 éve).

Neked kellene egy hasonló szituáció, ami csinálna nálad egy 180 fokos fordulatot. Nem a vizsgáztató babusgatása kell, mert azzal nem fejlődsz. Kell egy oktató nálad, aki ilyenkor kimondja amit gondol, és bár szarul fog esni, ezt nem vitatom, de igaza lesz! És át fogod értékelni a stresszhelyzeteket, a tested is másképp fog viselkedni ilyenkor.

Legjobbakat.