Mit értesz feminizmus alatt?

Jó látni hogy itt a valódi feministák gyűltek össze, akik valóban az egyenlőségben hisznek. Kérdeznék már én is, bár nem szeretném túlzottan elterelni a témát, szóval a kérdező eredeti kérdésére is válaszoljatok továbbra is, ha lehet.

Szóval nektek mi a véleményetek a feminácikról? Ti hogyan vélekedtek róluk? Mit tesztek vagy gondoltok ha ilyet láttok, hogy egy nő lenézi, gyalázza vagy bántalmazni próbálja a férfiakat, pusztán nemi alapon és előítéletesen gyűlölködve rájuk? Mennyire problémás az, hogy ők is feministának adják elő magukat? Nem érzitek úgy, hogy lejáratják az egész eszmét, és hogy tenni kellene ellenük is valamit?

Feministának tartom magam, de a jelenleg "divatos" (vagy nem tudom, hogy fogalamzzam meg) irányzatával nem tudok azonosulni.

Számomra a feminizmus elsősorban egyenlőséget jelent. Amit nekem szabad, azt szabadjon egy férfinek is, és fordítva.

Számomra valahol ott van az egyensúly, hogy nem várom el egy férfitől sem, hogy minden pillanatban erős, vakmerő és hősies legyen. Senkit nem fogok elítélni azért, ha sír, fél, szorong, vagy bármilyen érzelmet mutat ki, és senkitől nem várom el, hogy megvédjen az utcán a mivanmivanmivanoktól (ezt csak azért, mert sok olyan sztorit látok ahol bekóstolt valami csövesbánat egy nőt, a nő meg azzal osztotta meg a sztorit, hogy "de voltak ott férfiak, és egy sem segített" Lehet, hogy népszerűtlen a véleményem, de nem tudom azokat hibáztatni, akik nem kockáztatják a testi épségüket, vagy az erkölcsi bizonyítványukat - vagy adott esetben az életüket - pusztán lovagiasságból). De ha valaki attól éli meg a férfiasságát, hogy kinyitja nekem az ajtót, vagy felajánlja, hogy megemel helyettem valami nehezet, akkor megköszönöm és elfogadom. Nyilván ki tudom nyitni az ajtót, és meg bírom emelni én is azt, amit épp meg terveztem emelni, de ha ők jól érzik magukat attól, hogy lovagiasak voltak, tök jó.

A kvótákkal nem értek egyet. Vegyék fel a legalkalmasabb jelöltet, és ha nagyon kevés a magasan képzett nő, és ez baj, akkor nem a kvóta jelent megoldást, hanem a mélyére kellene ásni, hogy miért nem jutnak el a nők arra a szintre, amire a férfitársaik? Nyilván a szexista seggfejeket a munkahelyeken ez nem védi ki, de meggyőződésem, hogy ez ellen nem a kötelező számú nő a megoldás.

Meg ami rohadt mód zavar az újhullámos feminizmusban, hogy megpróbálják a saját nézeteiket ráhúzni mindenkire. Sokakat láttam már a neten elmagyarázni - állítólag nőket - más nőknek, hogy ha ők sok gyereket szeretnének, és otthon maradnának velük, a családjuknak élnének, akkor az szolgaság, és ők valójában a patriarchátus áldozatai. Van, akinél ez tényleg igaz, főleg az idősebb asszonyoknál, akiknek nem volt választásuk, de ha valaki ma azt mondja, egy normális férjjel az oldalán, hogy ő köszöni szépen, ő szeretne HTB lenni, és amennyiben nem szükséges, nem doglozna munkahelyen, inkább a családjában, akkor azt fogadjuk már el, mint valid döntést, ne legyenek már ezek a nők lehülyézve, akik a hagyományos családmodell szerint élnének (mondom ezt úgy, hogy a háziasszonyszereptől, meg a gyermekvállalástól is borsódzik a hátam).

Egy szó, mint száz, egyszerűen úgy kellene kezelni a másikat, ahogy szeretnénk, hogy minket kezeljenek, akármilyen neműek is vagyunk, és akármilyen nemű a másik, és olyan megértéssel fordulni a másik felé, ahogy szeretnénk, hogy minket megértsenek. Én legalább is próbálok eszerint élni az emberi kapcsolataimban, eddig működik.

A kvótákkal az a baj, hogy most is létezik, csak a férfiak javára.

Nem egyszer kellett végig néznem, hogy előléptetést, fizuemelést olyan férfiak kaptak meg, akik helyett nem egy nő alkalmasabb volt.

Nem jó, hogy kitalálták ezt a kvóta dolgot, de úgy fest ez kell ahhoz, hogy ma ebben az országban egy magasabb végzetségű, több nyelven beszélő, a cégnél régebben és mérhetően jobban dolgozó nőnek is olyan esélyei legyenek, mint egy férfinak.

A feminizmus az egyenjogúság eléréséért létrejött mozgalom. A feminista nő nem akar többletjogokat, kiváltságokat, csupán azokat szeretné, amik a férfiaknak eddig is megvoltak....

A "femináci" jelzővel illetett személyeket nem kedvelem, mert ők azt mondják magukra, hogy feministák, pedig közük nincsen hozzánk....csak éppenséggel a médiába feministaként kerülnek be ezek az emberek, és az ilyenek miatt szégyellheti több feminista nő ezt az egészet, mert velük azonosítanak minket....

Pedig nekünk az egyenjogúság, ami a fontos, nem pedig a női felsőbbrendűség, sőt, határozottan nem értünk egyet azzal.... Ezek az emberek nem feministák, ők a matriarchátust éltetik, de nem úgymond normális keretek közt, hanem a lehető legszélsőségesebben....

A feminizmus egyenjogúságot jelent, de itt sokakat megzavar a jog szó.

Jogilag, papíron megvan az egyenlőség, de a való életben közünk sincs hozzá.

14-15: Nagyon nőies szakmában dolgozom, nagyrészt a nők javára billen a mérleg. Kb. 70-30 lenne a százalékos felosztás a nők javára, és a 30%-ban nagyon sok az olyan fiatal férfi, aki érettségi után első munkahelyként választotta ezt, vagy gyakornok, így az ő előléptetésük olyan szinten, amikért mi "küzdünk", még nem igazán jön szóba.

És én is azt látom, hogy olyanokat léptetnek elő, akiktől a fejünk fogjuk, hogy ezt mégis hogy, olyanokat meg, akik minden nap odateszik magukat, a hozzáállásuk, a skilljeik kifogásolhatatlanok, de csak csendben végzik a munkájukat, azok egészen addig el vannak felejtve, míg fel nem állnak (akkor persze megy a picsogás, hogy demiért), míg a nagypofájú törtető gennyládák lépkednek szépen előre. És úgy látom, hogy jellemzően az ilyen típus az, akinek a fejébe szokott szállni a dicsőség. Egy évek óta a cégnél lévő "legenda" épp azért mondott fel ünnepek előtt, és iratta ki magát kamutáppénzre, mert akit ő anno a legnagyobb jóindulattal betanított és mentorált, annak frissen kinevezett csopvezként első dolga volt a többiek előtt megszégyeníteni egy olyan marginális tévedésért, amiért másokat elő sem szoktak venni. Nyilván a helyét akarta védeni a szuka a falkában, és akinek legalább három agysejtje van, azt ezt látta is, szóval nagyon fordítva sült el, semmi tisztelet nincs az irányában a csapatjából. De attól még létező jelenség. Vegyesebb körökben szerintem azért fordul elő gyakrabban, mert a férfiakat úgy szocializálták, hogy álljanak ki magukért, törjenek utat, míg a nőknek azt mantrázták, hogy csak legyenek szorgalmasak, majd ha a teljesítményük beszél helyettük, azt észreveszik. (Narrátor: nem, nem vették észre)