Aki nem a szakmájában dolgozik! Hogy éled meg, hogy évekig tanultál és nem ért karrier szempontjából semmit?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bár nem a szakmámban dolgozom, mégis ér valamit a diplomám (a bértábla szerint felsőfokú végzettség a kikötés, az, hogy szakirányú legyen, bizonyos feltételek között nem elvárás).

Viszont volt előtte pár év, míg olyan helyen dolgoztam, hogy szó szerint semmit nm értem a diplomával, viszont ez nem zavart annyira, mert:

1. ha szeretem a munkám, és normálisan is keresek vele, akkor engem a karrier meg ilyesmi hidegen hagyna

2. ha nem jó a munka semmilyen szempontból, de muszáj valamit csinálni, akkor csak átmeneti rosszként tekintek rá, és mindent megteszek, hogy végzettségemnek megfelelő állást találjak (vagy olyat, amit az 1. pontban írtam)

Egyrészt a karrieren túl is van élet.

Másrészt nem igaz, hogy nem érne semmit, hozzám tett valamit. IT-területen dolgozom, de kétévnyi filozófia mesterszak borzasztóan sokat hozzám tett, ami szerintem a munkában is látszik.

Harmadrészt sokszor csak önámítás, hogy "mi lett volna, ha...". Nem, egyszerűen nem tartott ott az ember, hogy akkor a logikusabb döntést hozza meg.

#3

Respekt.

Tény, hogy közömbös volt számomra a szakma, amit kitanultam, - nem gyűlöltem, de azt is éreztem valamilyen szinten, hogy nem ebből a munkakörből fogok nyugdíjba menni. -Egyszerűen senki nem tudta nyolcadikos koromban, hogy mit lehet kezdeni velem, - nekem még nem volt elképzelésem, a családomnak sem volt épkézláb ötlete erre, - ezért elvégeztem az ötvös-ezüstműves szakmát. Ha szerettem volna a szakmámat, sem volt jövője, - a gyár is tönkrement (nagyjából a szocializmus leköszönésével egy időben) és magának a szakmának sem volt semmi jövője. A manufakturális megközelítésre sem volt anyagi hátterem, - több millió forint volt már akkor is egy használható műhely berendezése, üzembe helyezése és az emberek nem voltak túlzottan kíváncsiak fémből készült használati tárgyakra. (A tévhitekkel ellentétben az a különbség az aranyműves, ill. ezüstműves között, hogy az aranyműves ékszereket készít, javít elsősorban,míg az ezüstműves (fali) tálakat, sótartókat, cukortartókat, kelyheket és hasonlókat.)

Tehát ha akartam, ha nem, vége lett.

Nem potyogtak a könnyeim, de már akkor is eléggé körülményes volt munkát találni - és találtam munkát a bevonulásig.

Angol-német szakos középiskolai tanár végzettségem van. 12 évig tanítottam egy gimnáziumban. 2016-ban alapítottam egy takarító vállalkozást. Azóta ebből élek. 11 alkalmazottam van.

Nem bántam meg hogy otthagytam a tanári pályát. Viszont a nyelvtudás miatt rengeteg külföldi ügyfelem van.

Örülök neki, mert mire elvégeztem volna a szakot rájöttem, hogy abszolút alkalmatlan vagyok arra a munkakörre és egyáltalán nem is akarom csinálni. Végül le se diplimáztam, tök másban helyezkedtem el, ott megtaláltam mi az amivel pénzt is tudok keresni és el is vagyok vele, aztán utána már abban tanultam tovább (céges képzéseken, akkreditációkon).

Az egyetemi éveimet nem tartom elpazaroltnak, szereztem egy csomó tudást, néhány új barátot és rengeteg különféle élményt.