Mit tegyek depresszió ellen?

10

Az sem rossz:D

De inkább úgy értem ha a hiba benned van akkor a megoldás is. Csak meg kell keresni.

Csak te tudod saját magadat rendbe tenni. Mások csak asszisztálhatnak hozzá.

Szóval kezdj el jóban lenni önmagaddal

Csak az első lépést nehéz megtenni. Te hová tartasz? Mi az amit szeretnél elérni, megvalósítani? Magaddal, munkával, környezeteddel, vagy akár hobbyval kapcsolatban? Tűzzél ki egy célt, és csinálj tervezetet, hogyan fogod elérni, konkrét lépéseket írj le, időhatárokkal, elérhető célra, reális időn belül.

Képzeld el úgy, mint egy sportot, egy futást pl., senki sem a Maratonnal kezdi ugye, mégis bárki képes lehet rá.

Te is az vagy!

Figyelj, most, MOST,állj fel és borotválkozz meg. Döntsed el, hogy igen, te most megborotválkozol, vegyél egy mély levegőt és tedd meg. Gyerünk! Büszke leszel magadra, indulás!

#9

Iszol is csak úgy zúgban ?

Kb ugyanez, csak poreszfüggő nem vagyok.

Úgy próbálok ezen segíteni, hogy jókat eszek, mikor tudok, meg elmegyek néha kimozdulni a házból(séta, várlátogatás, bolhapiac, stb).

Barátaim nekem sincsenek.

Én azt vettem észre, hogy aki, úgy ahogy mondani szokták, "a semmin nyafog" az valami komolyabb változáson megy keresztül, valami nagyon foglalkoztatja, de nem érti még mi az és mivel ez a bizonyos dolog rossz érzést kelt benne, az agya valamihez kötni szeretné. Ezért van az, hogy látszlólag egy bullshit miatt nyafog az illető meg önmagában keresi a hibákat amikre mint problémákra tekint, ami miatt nem tartja magát alkalmasnak a funkcionálásra.

3 életszakaszom volt, amikor igazi hisztikirálynő voltam. Ugyanúgy annyi lett volna a dolgom, hogy felállok és élem az életemet, de nem tudtam, szinte kapartam a gondok után és egyesek már menekültek tőlem pont emiatt, mert szívtam az energiáját akinek csak tudtam és akár fejre is állhattak, akkor sem akartam más tanácsát megfogadni, tehát csomóan el is unták, hogy csak osmételgetik a tanácsokat egy idő után és én meghallgatom őket, aztán vergődök tovább.

Az első szakaszom akkor volt, amikor készültem befejezni az egyetemet és az igazi dolog ami foglalkoztatott, az volt, hogy innentől kezdve vége az iskolás korszaknak és egy új korszak kezdődik, ahol már én leszek a felelős a megélhetésemért, később a gyerekeiméért is.

A második akkor volt, amikor szembesültem azzal, de nem értettem meg, hogy leszbikus vagyok. Egy szerelmi csalódás után, amit nem értettem, hogy szerelmi csalódás, meg mik ezek az érzések, túl erősek voltak.

A harmadik akkortájt volt, amikor Édesanyámat, Isten nyugasztalja, halálos betegséggel diagnosztizálták. Annyira féltem mindazzal, ami velejár, mégsem tartottam természetesnek, hogy én ebben a történetben bármilyen fontosságot szerezzek, mert ez nem rólam szólt, így aztán elnyomtam ezeket a gondolatokat és ezzel együtt nem is tudtam megérteni, mi a bajom.

Nekem ezeknél mindig akkor sikerült felállnom, amikor megértettem, mi az, ami valójában foglalkoztat.

Kérdező, mi írhatunk bármit, nem fogunk segíteni, mert attól még ott van az alapdolog, ami bánt, foglalkoztat. Azt kéne először megkeresni, ha kell, pszichológus segítségével. Ha megérted, mi az a dolog, akkor könnyebben meg is indulsz az utadon.

Mihamarabbi lábraállást!

Tényleg gondolkozz el pszichológuson.Én már 20 éve járok.(túl sok rétű és túl mély problémáim miatt nem tudom elhagyni.)

Csak gyógyszert ne szedj!