A lányom elment itthonról a keresztanyjához, hogy inkább vele fogja tölteni a karácsonyt, mintsem velem!(?)

Azért ilyen, mert nem egyenrangúként kezeled, hanem te jobban tudod nála. Azt is hogy neki mit kellene érezni, mert te is voltál már 15 éves. Magyarán lekicsinyíted az ő problémáit. Semmibe veszed az érzéseit. Bihari Vikinek vannak jó videói ajánlom figyelmedbe. Ha ténylegesen helyre akarod hozni a kapcsolatod a lányoddal, akkor figyelj rá és hallgasd őt meg. Ő egy külön ember külön kis belső világgal, amit te is alakítasz benne.

Itt egy videó, ha érdekel: [link]

Utolsó, jajj hagyd már a Bihari Vikit meg az összes ilyen megmondó embert...

Kérdező, én elhiszem, hogy nem rontottál el semmit. Rossz korszakban van, tipikus lázadó. Otthon nem csinálja a dolgokat, mert kell, máshol meg mutatja a jó oldalát és önszántából megteszi.

Beszélj a keresztanyjával, mondd, hogy küldje haza a kislányt. Nektek kell összefogni az érdekében, amíg elmúlik ez a korszaka. Ha más lehetőség nincs, hívd el szentestére a keresztanyját is.

Nagyrészt egyetértek a 7es és a 12es válaszolóval

Ebben a korban nagyon az érzelmek uralkodnak még, könnyen agresszívvá, dühössé, ingerültté meg nyűgössé válik egy tini.

Nem tudom, hogy elrontottál-e valamit a nevelésben, de valószínüleg azért szeret jobban a keresztanyjánál lenni, mert ő eleve nem egy anya, nem anyai szemmel tekint rá, nem is úgy kezeli, mintha a gyereke lenne, mert nyilván nem is az.

Én azt mondom, hogy ne eröltesd rá, hogy hazajöjjön, mert azzal rosszabbat csinálsz. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szeret a lányod, de ilyenkor az indulatok elnyomják ezeket az érzéseket. Te is, ő is hibáztatok, de helyre tudjátok hozni. Próbáld megérteni a lányodat, azt, hogy mi megy végbe benne

A keresztanyát kellene megkérdezni hogy hátha neki elmondja a lányod mi a baja.

Amúgy meg ha nem hajlandó hazajönni simán ráküldeném a rendőröket, 18 év alatt haza kell jönnie ha tetszik ha nem.

Utána pedig elbeszélgetnék vele hogy istenigazából milyen hatalmas világfájdalom baja van egy kis mosogatástól vagy söprögetéstől

15 évesen én is hasonló voltam. A mosogatás pl. anyámnak is fontos volt. Azzal 15 évesen is egyetértettem, hogy el kell mosogatnom, de azt utáltam az egészben, hogy mikor el voltam merülve valamiben (könyv vagy film vagy bármi), akkor megjelent anyám és elkezdett sürgetni, hogy mosogatni kell, hát nem zavar, hogy tele a mosogató? Ez mindig felidegesített, mert miért nem várhat a mosogató még egy órát? Felnőttként az ember máshogy áll hozzá, nálam is pöpec rend van és nincs mosatlan, de kamaszként mások a prioritások.

Egyébként ahogy értem, végül te csinálsz meg mindent, plusz még össze is vesztek a lányoddal. Szerintem a takarítást-mosogatást ne erőltesd egy ideig, legalább az összeveszések ritkulnak. Ettől még nem lesz ő később igénytelen és rendetlen, de talán ha nincs napi szinten szólva neki, elkezdi magától is csinálni. A barátnődnél azért csinálja magától, mert azt akarja mutatni, hogy ha nincs stresszelve, akkor ő normális. Meg jó viszonyt akar. De barátnőd nyilván nem neveli 0-24-ben, úgyhogy nincsenek is vele konfliktusai.

Jaj, mintha az enyémet hallanám.

Ő nem vár el sokat - ja, nem is ez a baj, hanem az undorító, kötekedő, beszólogatós stílusa. Meg a pattogás és hiszti, amikor kérek negyeórát, mert még nem fejeztem be a tanulást.

Akkor már megy a nyávogás, én milyen tiszteletlen vagyok és társai.

De ilyenek, hogy empátia, szeretet, megbecsülés, kedvesség, MOSOLY az nincs.