Lehúzhatom magam?

37 éves nő vagyok, férjjel, 2 gyerekkel. A családom nagyon kedves, segítőkész. Boldognak kéne lennem, de itt jön a de.

Nincs semmim és egyszerűen megőrjít a tudat. Külföldön élünk, barátaink nagy része pár éve hazaköltöztek. Mindenki tudott venni (igaz szülői segítséggel) ingatlant, szuper munkájuk van.

Szinte minden barátomnak, ismerősnek, rokonnak ingatlanja van (még ha hitelből is), és/vagy szuper karrierje.

Én pedig hiába küzdök nem jutok előre. Hiába dolgozom jól mások elmondása alapján, mindig más kapja az előrejutást. Képzem magam, gyerekek mellett csináltam a másoddiplomám, szakmáim is vannak, de valahogy nem tudom eladni magam vagy nem tudom. Vagy úgy ahogy van sz*rok a végzettségeim.

Mi nem fogunk örökölni, az én szüleim nem élnek, a férjem anyja sem él, apja alkoholista. Inkább mi segítjük, hogy ne legyen neki még rosszabb.

Egy csődtömeg vagyok, semmit nem értem el az életben. És a gyerekeim ezt látják, annyira elszomorít. Nekik próbálok majd segíteni, de mivel? Pár millióval nem sokra mennek majd a jövőben.

Valahogy úgy érzem, mindig minden rosszkor jött. Ha korábban jöttem volna ki külföldre, vagy éppen pár évvel fiatalabban érettségiztem volna, akkor tuti nem tanulok tovább. Elhittem, hogy az a suli jó lesz, abból meg lehet majd élni.

Egyszerűen nem bírom. Egy senki vagyok, akinek semmije sem lesz. A gyerekeknek rokonokat, családi köteléket sem tudok adni. Mit csináljak? Merre menjek?