A tanult, értelmiségi emberek miért olyan zárkózottak idegenekkel szemben, miért félnek annyira az idegenektől?

Csak elgondolás:

a tanult ember tudja, neki van mit veszteni és tudja, hogy az ember aljanép, a Föld rákfenéje... Olyan, mint a közgázban a tragacspiac, amikor odamész az árushoz, válogathatsz szar és jó autók között... A tanult, az életben valamire már vitt emberek nem szeretnek kockáztatni, nehogy "tragacsba" nyúljanak bele.

Persze nem általánosítanék, hogy ez mindenkire igaz, de a módusz talán ez lehet.

Egyrészt ez egy nem helytálló általánosítás.

Van egy ilyen sztereotípia, de szerintem ez arra vezethető vissza, hogy azok az emberek akik iszonyat okosok, azok máshogy működnek mint az átlagember, ezért nem is találják a közös hangot. Ez csak az elenyésző kisebbség az értelmiségi emberek között, viszontők a legokosabbak, ezért ők vannak a reflektorfényben.

Akkor emellett vannak azok az értelmiségiek akik azért lettek műveltek, mert bénák a szocializációban, ezért inkább tanultak. De szerintem ilyenből sincs valami sok.

A legnépesebb csoport ezek közül az aki többre tartja magát annál, hogy leálljon akárkivel beszélgetni, úgy gondolja többet ér annál az ideje. Olyasmi mint a sznob, de annyira mégsem.

A legtöbb ember meglehetősen buta és egyszerű, egy intelligens, értelmiségi valaki nem fogja megtalálni a közös hangot velük. (Egy igényesebb facebook csoportban vagy magazin kommentszekciójában is fogom a fejem.) De ugyanez elmondható a nem jómódban élő intelligens, új ismeretek szerzését, elméjük edzését fontosnak tartó emberekről is, ők se tudnak mit kezdeni a csőcselékkel. Az értelmiségi létnek, intelligenciának nincs köze az anyagi helyzethez, így ezt felesleges összemosni.

A bugyuta emberek azért tűnnek nyitottnak és barátságosnak - bár fenyegető aurájú csoportok vannak bőven ott is - , mert igénytelenebbek az őket körülvevőket illetően.

A hajléktalanokat pedig végképp ne keverjük bele ebbe a képletbe. Aki normális az-az életmódjából fakadóan úgy el van magányosodva, hogy ki van éhezve az emberi interakciókra, egy kis kedvességre vagy szeretetre, persze, hogy bárkivel szívesen váltana pár szót, hogy ezt esetleg megkapja. Ők és az emberileg lecsúszott hajléktalanok is nyilván valamilyen pénzbeli, ellátmánybeli erőforrást is akarnak szerezni emellett - amit fordított esetben nyilván mindenki akarna.

Milyen vicces, amikor buta és egyszerű klisék mentén gondolkozó emberek kijelentik, hogy a lakosság nagy része buta és egyszerű.

Egyesek tényleg ennyire nem látnak a saját orruktól?

A tanult, értelmiségi ember éppen attól az, hogy a legegyszerűbb emberrel is megtalálja a hangot, el tud neki magyarázni dolgokat az ő szintjén és nyelvezetén. Felemeli magához, nem pedig letiporja.

A jóra és tanulásra való hajlam (kíváncsiság a világra) minden emberben megvan, később válik olyanná amilyenné.