Jelenlegi sulisok! Iskola után mit választotok?

Külföldön jobbak a lehetőségek.

Mindenképpen külföld, semmi pénzért nem maradnék itt.

Egyetemre járok jelenleg/levelező/. Már van 4 szakmám. Egyelőre bizonytalan vagyok. Itthon dolgozom, de ha végeztem az egyetemmel jó diplomám lesz, amivel egyéni vállalkozóként sokat lehet keresni itthon. Nyelvet sajnos nem nagyon beszélek, egy társalgási szintű angol van meg, de nyelvvizsgám sose lesz. Csábítgat a hivatásos élet is, csak sajnos ott sok pénzt nem lehet keresni. Illetve mostanában az utóbbi 4 évben nagyon megtetszett a kamionozás, de azt csak külföldön csinálnám, mert itthon nem fizetik meg. Nagy dilemmában vagyok. Majd alakul. Lényeg, hogy szeressem a munkám, és jól éljek belőle.

Ha a végzettségem szerint akarok elhelyezkedni, akkor maradok/szinte csak környező országba mehetnék (magyartanár). Azonban van bennem egy kis kalandvágy is, még ha ott sincs kolbászból a kerítés, akkor is mindegy, hiszen itt se lehet könnyen megélni. Összességében gondolkodom a külföld lehetőségén, vagány dolog, sok tapasztalatot hoz, és kipróbálhatom, hogy szuperálok egy teljesen új környezetben, a diploma miatt mégis nagyobb a valószínűsége annak, hogy maradok (persze ha még jobban ellehetetlenítik a tanárokat, inkább lelécelek, nem fogok annyi fizuért rabszolgamunkát végezni)

Maradok. Nekem többet ér a családom, meg minden, ami itt van, mint az a pénz, amennyivel többet külföldön kereshetnék távol mindentől és mindenkitől, ami igazán fontos nekem. Ott az élet is többe kerül a magasabb fizetés mellé, úgyhogy annyira azért nem is nagy a különbség, mint ahogy egyesek igyekeznek beállítani.

Érdekes hogy mindenki a pénz szempontjából vizsgálja ezt. Számomra azért elképzelhetetlen, hogy maradjak, mert az egész ország romokban van, konkrétan mindenhonnan árad a mélyszegénység, az iskolában nem tudják kicserélni a kitörött ablakokat, a kicsi boltok sorra zárnak be, stb. Az emberek emellett olyan elviselhetetlenül bunkók és frusztráltak, hogy azt elmondani nem lehet, tisztelet a kivételnek. Persze ez azért van,mert ha az ember maga is szenved, nem marad ereje másokhoz, de ez nem teszi könnyebbé az elviselését. Az egészségügy, az oktatás, és a közbiztonság szintén katasztrófa. A közvélemény mintha 200 évvel visszament volna az időben, a nő helye a konyhában van minimum 3 gyerekkel, nem ivartalanítunk mert az az élet rendje ha Fifikének évente 20 kölyke van, a férfiaknak ne legyenek érzelmeik, stb. Ha egyszer majd gyereket akarok vállalni, sose bocsátanám meg magamnak, ha egy ilyen helyen kéne felnőnie, ahol nincs jövő, nincs empátia, nincs fejlődés, nincs semmi. Csak depresszió, alkoholizmus, és keserűség.