Mihez kezdjen az ember, ha van tehetsége valamihez, de azt nem szereti cisnálni?

Egyrészt általában senki sem csak 1 dologban jó

Másrészt, ha nincs hozzá kedve, nem szereti, akkor elpazarolt tehetség ide vagy oda, ez van, nem akarja azt csinálni. Csak azért, mert jó benne, nem kötelező csinálni

A legtöbb embernek elég, hogy jó valamiben, és a folyamatos sikerélmények miatt (vagy attól függetlenül) szereti is csinálni, de ez nem minden esetben van így

Kell keresni olyat, ami érdekli az embert

Az én magánvéleményem az, hogy ez fából vaskarika, és ezért azt javaslom, hogy ássunk kicsit a dolgok mélyére. Ez így elég bullshit, úgyhogy kifejtem.

Van az, hogy valaki baromi magas és erős, emiatt nagyon jó kosárlabdázó, vagy vízilabdázó lehetne, de nem szereti a sportot. Akkor az az ember keressen valami mást, amiben jó, mert van más is. Ez pipa.

Ugyanakkor ha valaki jól bánik az emberekkel, az nem feltétlenül született adottság, hanem inkább annak az eredménye, hogy kiskorában szerette az embereket, figyelt rájuk, ezért csomó tapasztalatot gyűjtött, és amikor az identitását kereste, azon kapta magát, hogy valahogy ez neki jobban megy. Ezért mondom, hogy fából vaskarika: ő szeret emberekkel foglalkozni, azért jó benne. Meg úgy alapból is egy gyerek természeténél fogva azzal szeret foglalkozni, amiben jó.

Akkor miért nem akarsz? Itt három dolog merülhet fel:

1: a munka, amit végezni kell, nem passzol össze azzal, amit szeretsz emberekkel csinálni. Pl nagyon jól tudsz befolyásolni embereket, de nem akarod őket sem értékesítőként átb.szni, sem vezetőként irányítani. Akkor ne tedd. Még mindig lehetsz tanár, pszichológus, edző, coach, humorista, vőfély, pincér, gyógytornász, tököm tudja még micsoda.

2: mivel ebbe ástad bele magad a legjobban, így ennek érzed az árnyoldalait. Pl nagyon jól megérted és meghallgatod az embereket, de ők kihasználnak téged, és ettől kiégtél. Ebben lennél a legjobb, de nem akarod csinálni. Itt azon kell dolgozni, hogy megtaláld a módját a mellékhatások csökkentésének. Hiába álltatod magad, úgyis utolér majd más melóban is ez az érzés.

3: valami morális becsípődés lapul a háttérben. Mondjuk apád mindig cseszegetett, hogy csak bájologsz az emberekkel, emiatt kialakult benned, hogy emberekkel foglalkozni lenézendő dolog. Itt akkor ezt kell a helyére tenni.

Lehet, hogy csak meg kell tanulnod megfelelően kezelni a képességeidet és úgy szervezni az életed és a munkádat, hogy ne hosszú időre, hanem hatékonyan legyél kitéve annak, amit nem szeretsz belőle csinálni és ezt ki tudd egyensúlyozni más, olyan tevékenységekkel, amiket szívesen csinálsz.

Amit írsz az eléggé egy introvelrtáltság/extrovertáltság problémának tűnik. Jól bánsz az emberekkel, mert van hozzá képességed, csak nem szereted csinálni, mert introvertált vagy és ezért fárasztanak az emberek.

Nem állítom biztosan, hogy pont ez, vagy kizárólag ez a problémád, de érzek hasonlóságot, így a megoldást is lehet, hogy érdemes hasonló módon és helyen kezelni.

Viszont nagyon sokan tévesen kezelik az introvertáltság/extrovertáltság témakörét. Attól, hogy valaki introvertált és a társaság fárasztja, még képes lehet nagyon jól bánni az emberekkel, jól boldogulni, érvényesülni extrovertált helyzetekben. Csak meg kell tanulnia megfelelően kezelnie ezeket a helyzeteket és főleg azt, hogy úgy ossza be az energiáit, hogy ne merítse ki teljesen. Pl. beiktatni az extrovertált időszakok közé kellő mennyiségű introvertált időszakot, elvonulást, amikor magára figyelhet, töltődhet.

Sajnos Marti Olsen Laney: Introvert Advantage című könyvét attól tartok, nem adták ki magyarul, pedig nagyon hasznos dolgokat oszt meg ebben a témában.