Azokban az európai emberekben vajon egyáltalán nincs félelemérzet akik elmennek zűrös Afrikai országokba önkénteskedni? Másik kérdés: miből finanszírozzák az ottélést?

Általában ezt komoly lelki erővel megáldott, önzetlen emberek teszik. Akik általában hisznek Istenben.

Aki nem hisz, annak nehéz elmagyarázni az ebből fakadó bátorságot. Finanszírozni meg szerintem az önkéntes szervezet, vagy Egyház finanszírozza.

Én egyszer felvettem a kapcsolatot a Vörös kereszttel, h hogyan lehet kijutni Afrika valamelyik országába önkénteskedni. Azt mondták, h ők a szervezésben, kapcsolatokban segítenek, de minden költséget nekem kell állni a repülőjegytől a mindennapi kiadásaimig (szállás, kaja, ruha, stb). Akkoriban is milliós tétel volt akár csak egy hónap is, szóval letettem erről a tervről. Ez nagyjából 10 éve volt, de gondolom manapság is így működik a dolog. Nincs pénzük utaztatni senkit, meg hát nyilván milyen lenne, ha sokan hirtelen felindulásból kimennek a szervezet pénzén, aztán 2 nap múlva meggondolják magukat és haza akarnak jönni?

Ja és nem vagyok hívő. Simán szeretek segíteni. Ehhez nem kell isten.