Csak én vettem ezt észre mostanság?

Nekem nagymamám mondta (28-as vagyok), hogy őt még azzal ekézték, hogy minek olvas ennyit, csak elromlik a szeme, meg haszontalan elfoglaltság, helyette mondjuk gyomlálhatna. Nálam a "nem eszel húst, hiánybetegségeid lesznek" volt a szlogen, öcsémnál meg a "mindig csak magában játszik, így nem fog boldogulni, nem lesz egy kapcsolata se". Öcsém már a digitális bennszülött kategória, előbb jött rá, hogy mit kell megnyomni a gépen, mint, hogy konkrétan el tudta volna olvasni, hogy mire is nyom rá.

A 90-es évek végén, 2000-es évek elején is egyedül jártam óvodába, iskolába. Most azt látom, hogy mindenkit kísérnek, vagy furikáznak, amit meg is értek. Én még szinte bárkihez odamehettem, hogy ez, vagy az kell, nem tudom, hol lehet BKV jegyet venni, nem találom a Retek utcát, segítettek. Most, erős, önérvényesítésre képes felnőtt emberként néha imádkozom, hogy ne raboljanak ki, vagy kössenek belém úgy, hogy én amúgy senkihez nem szólok, csak látok az utcán olyanokat, akik megtennék. Nemrég megszólított egy kislány, nagyon fiatal volt, talán 8-10 éves, és látszott rajta, hogy küzd még a félénkségével, hogy idegennel beszél, nehéz volt neki összerakni a mondatot, hogy itt kell-e felszállni a 85-ös buszra, és az viszi-e el a Mélytó utcához, mert ő most jár itt először. És azt vettem észre, hogy a kelleténél sokkal aggódóbb voltam, kifaggattam, hogy hogy-hogy egyedül van, azonnal elmondta, hogy nemrég költöztek ide a szüleivel, és még nem ismeri a várost, és pont attól, hogy megosztotta velem ezt az infót, egy idegennel, úgy voltam vele, hogy jó, akkor én megállok az üléséhez közel, ahonnan rálátok, és közbe tudok lépni, ha valami történne. Közben meg amúgy az emberek nagy része továbbra is jóindulatú, és pont, hogy az bizonyítja a kislány talpraesettségét, hogy feltalálta magát, odament valakihez, és megkérdezett tőle valamit, és csak pár mondatot váltottunk igazából, maga az, hogy elmondta nekem, egy idegennek, hogy ő nem ismeri a várost, tehát sebezhetőbb, mert nem tudja az egérutakat, amiken át könnyen le tud rázni egy támadót, és van olyan naiv, hogy kérdés nélkül is elmondja, melyik utcában lakik, ez nekem már okot adott az aggódásra, mert mi van, ha egy rosszindulatú, esetleg perverz emberrel folytatta volna le ugyanezt. Közben meg én is, meg az összes kis társam random emberekkel beszélgettünk mindenféléről small talk gyanánt gyerekként.