Hogy lehet összeegyeztetni a munkát a magánélettel, főleg úgy, hogy családos az ember?

1# vagyok, úgy látom, nem igazán kaptál használható válaszokat :)

Saját példám:

31 éves férfi vagyok. Van egy fiam, 1 éves.

Rendszeresen megkapom azt a kérdést, hogy "de mikor jön a kistestvér?!?", amire azt a választ szoktam adni, hogy "Soha.". Erre ugye szokott jönni a meglepődés, hogy miért, és elkezdik magyarázni, hogy testvér az márpedig kell. (Poén: olyan emberek is, akiknek még egy gyerekük sincs, és idősebbek nálam!)

Az én egyéni adottságaim egy gyermekre elegendőek. A fiamnak nagyon jó apja vagyok, erről meg vagyok győződve, de kettőt már nem bírnék el.

Az én akkumulátorom ehhez nem elegendő. A csökkent mennyiségű és minőségű alvás, a gyerekkel járó energia-ráfordítás számomra eléri a határaimat. Kettőnél félek, hogy már nem bírnám idegileg. Olyan kimerült lennék, hogy képtelen lennék megfelelően gondoskodni a családomról úgy, hogy mellette még ugye teljes állásban dolgozok is. És ugye ilyenkor jön az ivás, a dohányzás, a zabálás, a menekülés a problémák elől.

Rengeteg - de tényleg rengeteg! - esetben látom, hogy mi a helyzet a többgyermekesekkel: hullafáradtak, mint a zombik, nincs se pénzük, se idejük, se energiájuk, idegbetegek, és persze jönnek az előbb említett függőségek (alkohol, cigi stb.)

Az a baj, hogy ebben az országban a gyermekvállalást mennyiségi feladatnak tekintik. A politika is azt sugallja, hogy ahány gyereked van, annyit érsz. És sajnos nagyon sokan túlvállalják magukat. Több gyermeket vállalnak, mint amennyivel elbírnak, ezzel pedig tönkreteszik a saját, a párjuk és a gyermekeik életét is.

Pedig a helyes hozzáállás az volna, hogy minőség a mennyiség előtt. Annyi gyermeket vállalj, amennyivel valóban elbírsz. Ha neked elég néhány óra alvás, ha nem hiányzik a szabadidő, ha fel tudod áldozni magadat a gyermekeidért, ha türelmes vagy, nyugodt, erős idegzetű, ha friss, energikus ember vagy: akkor nyugodtan vállalj akár 3-4 gyermeket is. Mert személyiségileg megfelelsz (persze nem árt hozzá anyagilag is megfelelő szinten lenni, de ez most nem a kérdés tárgya).

És mégegyszer hangsúlyozom: ha te úgy érzed, hogy egyetlen gyermekkel sem bírnál el, nem tartod magad megfelelőnek ehhez: akkor ne vállalj gyermeket. A gyermekvállalás lehetőség. Nem pedig egy "must" kategória.

A gyermektelenek semmivel sem kevesebbek, mint mások! Ezt sose felejtse el senki. A gyermekek száma az nem egy olyan tényező, ami befolyásolná a te emberi értékedet.

A magam részéről én egyáltalán nem bánnám, ha Magyarországon csak 5 millió ember lenne, nem pedig 10. Feltéve, HA az az 5 millió megfelelő emberi minőségű, az együttélési normákat betartó, törvénytisztelő, becsületes, értelmes állampolgárokból áll, akik tanulnak, dolgoznak, adót fizetnek, és építik a társadalmat.

Annak viszont semmi értelmét nem látom, hogy sokan csak lefialnak, aztán a gyerekükből lesz egy senkiházi balhés tróger, aki csak nyűg a környezete számára.

Hosszúra sikerült, de remélem sikerült néhány hasznos gondolatot adnom mindenki számára :)

Jó éjt mindenkinek!