Eltartási szerződés - jól csinálom?

Egy hónappal ezelőtt kötöttem tartási szerződést egy édes 80 éves bácsival a házára. Jó kapcsolat volt a miénk. A szerződéskötéskor megállapodtunk abban, hogy mivel magányos és fél egyedül élni a házban, így a felső szintre költözöm és a tartást is így nyújtom. Az elmúlt egy hónapban viszont a bácsi érezhetően kezd kifordulni magából, szokatlan neki a helyzet, ezáltal egy olyan arcát is kezdem megismerni, ami teljesen eltér attól az embertől, akivel én szerződést kötöttem.

Fontos: Ő korábban egyedül élő, özvegy bácsi volt, akit az utóbbi időszakban többször találtak meg romák és csak a szerencséjének köszönhető, hogy nem törtek az életére. Szellemileg ép, azonban demencia kezdeti jelei mutatkoznak rajta, fizikailag viszont már annyira rosszul “áll”, hogy bot/járókeret/rollátor használata nélkül menni sem tud pár méteren túl. Még nyár óta is romlott a járása. Barátai, családtagjai nincsenek, csak a házáért álltak páran sorba. Én voltam az egyedüli igaz barátja, tényleg szeretettel állok felé. Ezt tudta ő is és emiatt szerette volna vagy rám hagyni a házat, vagy nekem ajándékozni, netán tartási szerződés útján.

Megkötöttük a tartási szerződést, én tisztességesen csinálom a dolgom.

Az öreg viszont október eleje óta nyolcszor szállt vitába és ordítozott velem. Először egy, az örökségére hajtó “barátnője” uszításából kezdte el kérlelni, hogy falazzuk be az alsó szintet neki, mert én majd ki fogom őt onnan túrni és kidobom az utcára. No comment. Majd folytatódott mindenféle, a tudatlanságából fakadó dolgokkal, ezeket követően pedig azért ordítozott velem, mert meg szeretne 80 évesen tanulni számítógépezni és okostelefont használni, és én milyen szemét vagyok, amiért nem tanítom meg ezekre. Most azt találta ki, hogy fáj a foga, ő magánfogászatba kívánkozik menni állapotfelmérésre, foghúzásra, gyökérkezelésre, kettő fogának a pótlására, vagy ha szükséges az egész beépített fogsorának a cseréjére a saját költségén. Mindezt azért, mert egy hátsó foga hiányzik, a másik hátsó foga meg mozog. Volna is rá annyi pénze, én viszont húztam egy határt, és nemet mondtam, mivel teljesen nonszensznek érzem.

Én úgy gondolom, hogy egy 80 éves öregfiú, aki járni nem tud, ráadásul fogat sem mos, az ne akarjon 5-700 ezer forintokat, rosszabb esetben milliókat elkölteni fogra. Más kérdés, ha egy olyan korabeli idősember teszi ezt, aki tényleg igényes magára, és indokolt a fogpótlása, de ez az öreg nagyon igénytelen, és semmi szüksége rá.

Mit gondoltok, jól tettem, hogy megtiltottam neki? Netán túlmentem egy határon? Ti mit kezdenétek akkor, ha kötnének egy addig kedves idősemberrel egy ugyanilyen szerződést, majd az pokollá teszi az életetek? Szeretetotthon? Szerződés felbontása?