Miért nem vagyok tehetséges semmiben?28/F

Ezt a nagy ember dolgot nem tudom én sem megérteni.

Például: prof. Dr. habil XY, egy adott szakma legkiválóbbja.

Nagy ember? Igen. Híres, mert sok nemzetközi publikációja van? Persze. Sok ember ismeri? Naná.

De te ismered? Random járókelő az utcán tudja kiről van szó? Nem.

De a saját körében nincs ember, aki ne tudná ki ő.

Most akkor híres, vagy sem? Nagy ember vagy sem?

Nézőpont, vagyis érdeklődési kör kérdése.

Amikor boltban sorban állok, nézegetem a kirakott újságokat.

Látom a bulvárlapokat, hogy Gipsz Jakab, Vég Béla, Kis Pityuka szerepel a címlapon.

Híresek, meg minden, de én azt se tudom, kik ezek. De nem vagyok ezzel egyedül, sokan vannak még, akik azt se tudják ki fia borja ezek.

Vagy Imagine Dragons együttes dobosát tudja bárki kicsoda? Neeem? Pedig az összes magyar rádió egy tucatszor játsza a banda számait, híres együttes, mindenki hallott már legalább 1 számot tőlük.

Pedig a dobos is híres ember, mivel egy híres bandában van.

Azariah híres volt, amikor még 15-18 évesen Paulstreetként futott? Ha azt vesszük igen, több százezrezres feliratkozó armadája volt. Egy átlagos azaria rajongó hallot a Paulstreet csatornáról? (10\7 nem). Na most akkor hogyan van ez?

A Beatles, Led Zeppelin, Frank Sinatra is lecsengett, pedig hogy imádták anno az emberek, hiszen híresek voltak.

Kérdező, akkor fogalmazd meg magadban újra a kérdést: megéri híresnek lenni? És ha híres lennél, melyik szűk rétegben lennél híres?

#10 és #11 Nagyon jókat írt.

A tehetség szörnyen túlértékelt és nagyon sokan tévedésben élnek a tehetséggel kapcsolatban. A tehetség megolajozza, hogy a tanulás és fejlődés könnyebben menjen. Viszont, ha lusta vagy dolgozni és tanulni a fejlődésért, akkor a tehetséged önmagában sehova nem fog fejlődni.

Ha már behoztad Azariah-t a kérdésbe, kérdező, akkor érdemes lenne egy kicsit alaposabban foglalkoznod vele, hogyan is jutott el oda, ahol most van. Egyrészt nagyon sokan kimondottan azért kritizálják, mert (szerintük) se tudása, se tehetsége nincs a zenéhez. Ezt mondjuk sokan vitatják és úgy gondolják, hogy tehetséges és jól csinálja. Én meg nem fogok igazságot tenni köztük, de érdekes lehet alternatív nézőpontot is bevonni az értékítéletedbe. Nem biztos, hogy mindenki, akiről te azt hiszed/gondolod tényleg tehetséges, vagy jól csinálja amit csinál.

Persze azt még a tehetségének és tudásának a kritikusai sem vitathatják el, hogy kétség kívül sikeres, népszerű, üzletileg eredményes. Akár minőségi, akár nem, amit csinál az elég jól működik neki. Ez pedig mindenképpen egyfajta tehetség és eredmény, legfeljebb nem zenei.

Na de, ha már vele példálózol, akkor nézz utána a munkásságának, hogy honnan jött, hogyan jutott el oda, ahol most tart.

A legtöbben megfeledkeznek róla, hogy a siker olyan, mint egy hattyú. A felszínen kecses, szép és látványos. De a felszín alatt vadul tapossa a vizet, hogy haladjon. Népszerű hasonlat a sikerre a jéghegy is, aminek közismerten csak kb. 10%-a látszik ki a vízből. Ez a sztárság, amit látsz Azariah, vagy bármelyik másik befutott híresség, zenész, szakember, bárki munkájából. Ahhoz, hogy valaki "egyik napról a másikra" berobbanjon a köztudatba valamilyen eredményével, általában évek, vagy sokkal inkább évtizedek kitartó munkája kell a felszín alatt. A csillogást és az ünnepelt sztárságot, amiről már te is értesülsz, megelőzi az, hogy éveken, évtizedeken keresztül senki nem tud róla, hogy létezik, senki nem látja, hogy mennyit dolgozik és senkit nem érdekel, hogy mennyire komoly erőfeszítéseket tesz érte, hogy eredményeket érjen el. Az úszók éveken keresztül hajnalban kelnek, edzésre járnak, kilométereket leúsznak, diétáznak, szárazföldi erőnléti edzéseket tartanak, mentálisan készülnek, stb. Hogy aztán egy nap TALÁN sikerül nyerniük.

A gond az, hogy a legtöbb ember figyelmen kívül hagyja a teljes fejlődési utat és a hozzá szükséges erőfeszítést. Csak a végeredményét látják és sopánkodnak, hogy ők anélkül, hogy elkezdtek volna edzeni, fejlődni, tanulni, miért nem érnek el olyan sikereket, mint mások sok év vagy sok évtized munkájának az eredményére építkezve.

A jövő tömegek által ünnepelt csillogó sikerei a ma izzadtságszagú, fárasztó és magányos erőfeszítéseiből születnek. Aki nem teszi bele a munkát és erőfeszítést, annak nem fog csak úgy az ölébe hullani a siker.

Azariah (úgy tudom) nem a szokásos zenei képzésben nevelkedett, mint a legtöbb zenét hivatásának választó. Nem járt zeneiskolába, nem tanult szolfézst, de munkát, energiát, erőfeszítést a maga módján ő is tett bele, hogy megtanulja azt, amit sikerült megtanulnia és elérje vele mindazt, amit sikerült elérnie. Nem csak ült a babérjain, meg a tehetségén és aztán egyik napról a másikra csak úgy befutott. Lehet, hogy igazuk van az őt kritizáló zenészeknek, hogy a zenéje vacak, a zenei képzettsége, tehetsége hiányos, vagy nincs is, talán még abban is, hogy a tudás elsajátításába sem fektetett annyi munkát, mint a legtöbb zenész. De az elég valószínű, hogy jóval több energiát fektetett bele, hogy eljusson oda, ahol most van, mint te tetted.

Nem keseregni kell rajta, hogy te nem vagy tehetséges semmiben, hanem megkeresni, hogy mi az, amiben mégis csak van tehetséged, mi az amiben a leginkább fejlődőképes vagy, mit szeretnél és tudnál is csinálni. Ne úgy állj a dolgokhoz, hogy neked semmi nem megy, bezzeg mások milyen sikereket érnek el. Inspirálódj inkább belőle, hogy ha nekik sikerült, akkor mik azok a dolgok, amiket te is el tudnál tőlük lesni, hogy te is előrébb juss a saját dolgaidban. Mert ha nekik sikerült oda eljutni, ahova ők eljutottak, akkor neked is sikerülhet ha nem is pont ugyanoda, de legalább valameddig eljutnod. Meríts ötleteket és inspirációt mások sikereiből, hogy nekik mi segített elérni a céljaikat. Ha neked nem működik ugyanaz a recept, akkor vizsgáld meg, hogy mi lehet más a kettőtök körülményei között, ami neked más eredményt hoz. Mit tehetnél érte, hogy ezen változtass és közelebb kerüljenek az eredményeid a céljaidhoz.

A hírnév, mint motiváció azért tévút és azért nem is működik a legtöbb embernek, mert általában, aki csak híres akar lenni, de nem érdekli, amit csinálnia kell hozzá, az csak a végcélt szeretné elérni, de magát az oda vezető utat nem élvezi. Ha te nem azért zenélsz, festesz, írsz, videózol, akármit csinálsz, mert magát a tevékenységet szereted, akkor erőt kell venned magadon, hogy tovább csináld és ez meg fog látszani az eredményén és a minőségén is annak, amit csinálsz. Ha utálod minden percét az oda vezető útnak, akkor jóval esélyesebb, hogy előbb-utóbb feladod azt a célt - jóval azelőtt, hogy elérnéd - és keresel inkább helyette valami könnyebb, kevesebb kellemetlenséget jelentő dolgot, akkor is, ha nem ugyanoda vezet.

Hogy miben vagy tehetséges, azt úgy tudod kideríteni, ha kipróbálsz sok féle dolgot. De az igazán fontos kérdés nem is az, hogy miben vagy tehetséges, hanem hogy mi az, aminek a művelését, magát a tevékenységet élvezed. Ne azt helyezd előtérbe, hogy mi hoz neked hírnevet és sikert, hanem hogy mi az, amit szívesen csinálsz, vagy még inkább, mi az, amit nem tudsz/akarsz nem csinálni, ami nélkül nem tudsz meglenni és amit akkor is szívesen csinálsz, ha senkit nem érdekel, semmi esélyed nincs vele sikert elérni. Aztán, ha ez a tevékenység már meg van, akkor kezd el felfejleszteni olyan szintre, hogy esélyed legyen vele sikert is elérni. Kezdd el kitalálni, hogyan lehetne mégis sikert összehozni ebből a dologból.

"De én egyedi akarok lenni, nagy ember"

Szuper, akkor a cél már megvan, most már csak össze kell hoznod, hogy valóra is váljon. Kezdj el tenni érte!

Mondjuk nem árt definiálni, mit is jelent "nagy embernek lenni". Szerintem iszonyú pici dolgokkal is válhat valaki nagy emberré. Kedvesség, segítőkészség, mások támogatása. Sőt ettől sokkal inkább válhat valaki nagy emberré, mint attól, hogy az általános nézetek szerint népszerű, menő, stb.

"nem leszek sosem olyan népszerű, mint mondjuk egy Azariah, mert nincs tehetségem"

Azariahnak sem csak tehetsége van, hanem irtó sok munkája van benne, hogy amit csinál az sikeressé váljon. Ő sem volt mindig sikeres, eredményes, népszerű. Talán tehetséges sem. Csak ahelyett, hogy kesergett volna miatta, hogy ő nem tehetséges, inkább csinálta, amit szeret, ami érdekli, amitől sikert remélt, kitartóan próbálkozott és képezte magát benne, hogy milyen módon tud azzal, amit csinál sikereket elérni.

Ha nem sikerült neki valami, abból nem azt a következtetést vonta le, hogy ő személyében nem elég jó és ezért próbálkoznia sem érdemes, hanem hogy az amit és ahogyan csinált, nem megfelelő, tehát változtatnia, fejlesztenie kell rajta, ahogyan csinálja, hogy jobban menjen.

Ha a tehetség számítana egyedül, akkor az embereknek nem kéne bölcsödébe, óvodába, általános iskolába, aztán középiskolába, majd egyetemre járnia, mielőtt agyműtéteket csinálhatnak. Elég lenne már a bölcsödében "megmérni", hogy valaki tehetséges és ha igen, akkor mehet is rögtön agyműtéteket csinálni.

Csakhogy a dolgok nem a tehetségen múlnak, hanem azon, hogy mennyi és milyen tudást szed magára valaki. Már a bölcsöde, óvoda és az általános iskola is elkezdenek építeni kezdeti szinten személyes készség és tudás morzsákat az ember elméjében és személyiségében, amikre szépen fokozatosan ráépülnek a középiskolai, majd egyetemi tanulmányok, hogy végül képessé váljon valaki az agyműtétre. Vagy zenélni, vagy akármi mást csinálni.

A siker nem a tehetségből jön, hanem a munkából. Fejlődni nem a tehetségtől fogsz, hanem attól, hogy ami nem megy, azt nem feladod, hanem még többet, még jobban beleadsz, hogy jobban menjen és meg tudd tanulni azt, ami addig nem ment.

"Miért nem vagyok tehetséges semmiben?"

Azért mert itt keseregsz ahelyett, hogy csinálnád, amit szeretsz és érdekel, fejlesztenéd a tudásodat benne és azon dolgoznál, hogy minél jobban tudd csinálni.

Alapvetően hibás a kérdésed, hogy "Miért nem vagyok tehetséges semmiben?" mert ezzel csak az önfelmentésre keresel okot. Vagyis kifogásokat, hogy arra hivatkozhass, neked azért nem megy ez, mert. Hárítani akarod a felelősséget. Arra akarsz hivatkozni, hogy nem te tehetsz róla, hogy nem tudod elérni, amit szeretnél, ezért aztán tenned sem kell érte semmit, hiszen úgysem érheted el. Ez kényelmes és egyszerű, nem kell érte küzdeni, dolgozni, elég csak sajnáltatni magad és elfogadni, hogy ez van. És ha nem teszel érte, valóban nem is fogod elérni...

A helyes kérdés az volna hogy "Mit tehetsz azért, hogy elérd a céljaidat?" de ezt félsz megkérdezni, mert még a végén olyan válaszokat kapnál, tanulnod, dolgoznod, küzdened kellene érte. Azzal meg munka van.

Csak akkor ne gyere Azariah-kal meg másokkal, akik megdolgoztak azért, hogy elérjenek valamit!