Miért nem vagyok tehetséges semmiben?28/F

Tehetségesen felismered a tehetségtelenséget?

Most őszintén, ez egy hasznos tulajdonság. Ha több ilyen ember lenne, nem lenne valóvilág meg egyéb szar, hanem értelmes műsor mehetne helyette.

Mitől akarsz egyedi lenni?

Őszintén annyira nem értem az embereket akik csak népszerűek akarnak lenni de ötletük sincs mivel. Miért? Miért jó, ha ismernek és a kisboltba sem tudsz úgy lemenni hogy ne nyomoljanak oda hozzád emberek?

Na de mindegy is.

Tanulj ki valamit, ami nagyon érdekel és legyél benne a legjobb. A nagy zenészeknek, színészeknek sem ment minden elsőre. Egyszer olvastam egy idézetet, hogy a "tehetség az újrakezdés bátorsága" (lehet nem pontosan így volt, de ez a lényeg). Csináld te is ezt, tarts ki valami mellett, ne hagyd abba amint nem érzed benne tehetségesnek magad.

Jaj, hogy mennyi olyan ember van, mint te.

A tehetség önmagában semmit sem ér. A gyakorlatban annyit tesz, hogy van valamilyen dologhoz valamennyi affinitásod, mondhatni ösztönösen jobban értesz hozzá. Ez viszont semmire sem fog vinni, ha nincs mögötte rengeteg tanulás, gyakorlás és munka. Senki sem születik "nagy embernek". Például Leonardo da Vinci, aki szerintem több szempontból egy kimagasló ember a történelemben nem született fantasztikus festőnek. Hosszas éveken át tanulmányozta az emberi testet, mire elkészültek az első festményei (és ezeknél is láthatod, hogy hogyan vált egyre jobbá). Semmiben sem leszel jó, ha nem fektetsz bele energiát (mégpedig sokat). Ez a veled született affinitás valamiben csak egy dolog, a kisebbik tényező. Ennél sokkal többet számít, hogy mennyire vagy hajlandó tenni érte, elsősorban tanulással.

Vegyünk például engem. Idén adta ki a második könyvemet egy angol kiadó. Az írás, a történetmesélés mindig is érdekelt, gyerekként volt hozzá egy affinitásom. Viszont ha megnézed, hogy hogyan írtam öt évesen, és most, huszonöt évesen, látnál egy nagy különbséget, hiszen a kettő között rengeteget tanultam, olvastam és fejlődtem, mert energiát fektettem bele, nem maradtam meg azon a kezdő szintemen (egy sort nem adtak volna ki tőlem, ha nem váltam volna jobbá). Ellenkezőleg, a rajzoláshoz és festéshez sose volt érzékem, nagyjából húsz éves koromig úgy rajzoltam, mint óvodában. Aztán egy nap elhatároztam, hogy megtanulok rajzolni és szépen lassan egyre jobb lettem és ma már van egy egyedi, jó stílusom. Az első rajzaim aránytalanok, elkapkodtak, semmilyenek voltak, míg ma már vannak emberek, akik azért fizetnek, hogy tervezzek nekik tetoválást.

Ugyanez van a tanulással. A magyar mellett három nyelven beszélek felsőfokon (angol, olasz, spanyol) és mostanság kezdtem el a negyediket (izlandi). Van egy jó nyelvérzékem, de ennél sokkal többet számít, hogy valóban érdekelnek ezek a nyelvek és kultúrák, amikhez tartoznak és valóban rengeteg időt és energiát fektetek abba, hogy elérjek egy folyékony szintet ezekből a nyelvekből. Ezért van sikerem velük.

Ha téged csak az motivál, hogy ismert legyél, akkor az a rossz hírem van, hogy örökké sikertelen és elégedetlen fogsz maradni. Ez nem elég motiváció ahhoz, hogy bármit is igazán szenvedéllyel csinálj, hiszen nem az adott dolog érdekel, hanem a figyelem (és ne adj isten pénz), amit hozhat. Azokat az influenszereket is ez motiválja, akik nem mondanak vagy tesznek semmi egyedit, érdekeset vagy hasznosat, csak meglovagolnak néhány aktuális trendet. Ha sikeresek is lesznek, hamar elfelejtődnek, hiszen az ő személyük mindig is csak sokadlagos tényező volt.

Azahriah nem azért vloggolt és nem azért zenél, mert híres szeretett volna lenni. Nyilván jó dolog, ha meg tudsz szólítani másokat, és kialakul egy támogató közösség, de eleve azért csinálta/csinálja ezeket, mert élvezi. Erről több videójában is beszélt. Nem a siker hajszolta, hanem az élvezet. Mindig azoknak a művészeknek lesz igazán maradandó jelleme és hagyatéka, akik szívből csinálták azt, amit. Tarantino se született díjnyertes rendezőnek és írónak, egy videótékában dolgozó diák volt, akinek nagy szenvedélye volt a filmek iránt, és szerette volna a saját stílusát és történeteit is viszont látni a vásznon. Tolkien se született nagy hatású írónak, egy egyetemi tanár volt, aki először a nyelvek iránti szenvedélyét, majd a világképét vetette papírra egy fikciós világban. Gordon Ramsay se született világhírű séfnek, egyszerűen szerette a gasztronómia világát és fokozatosan fejlődött benne, ahogy egyre többet tanult. Ezernyi ilyen példát fel lehetne hozni, de szerintem egyértelmű, hogy mire próbálok kilyukadni.

Ez az, amit te és sok hozzád hasonló ember nem ért és ezért nem leszel sose sikeres, legalábbis amíg így gondolkozol. Nyiss a világra, próbálj ki új dolgokat (művészeteket, sportokat, tudományágakat, akármit), és előbb-utóbb rá fogsz találni olyanra, ami érdekel és amihez van érzéked. Magadért űzd ezeket, magad miatt fejlődj, ne egy csak a fejedben létező rajongótáborért, akiknek a "szeretete" könnyen elszáll. Nem ez a fontos, hanem azok szeretete (család, pár, barátok, kollégák), akik tényleg ott állnak melletted.

25/N