Miért nem képesek egyesek tudomásul venni, ha egy kérdés tárgytalanná válik? Miért kell ízekre szedni a kérdezőt?

Elég vegyes válaszok jöttek, árnyalt a kép.

Azért nem válaszoltam az este/éjszaka folyamán, mert nagyon elálmosodtam. Rémálmok miatt ébredtem fel ami szerencsére egy évben talán, ha kétszer fordul elő nálam, de nem többször.

Például:

Azért írtam ki kérdést, mert elő szokott fordulni, hogy a párom erőteljesen elutasítja valamilyen ötletemet és visszaigazolást szerettem volna: melyikünk elképzelése esik a "gond nélkül megvalósítható tervek" kategóriájába.

Rendben van, legyen neki igaza. Nem szeretem a feszült légkört, és igyekszem akkor hallgatni. Megoldást kellett volna valamire egy viszonylag égető problémára, de nem járok sikerrel. Ez van.

Ettől függetlenül bármilyen "képtelenség" egy ötlet, az nem lehet megoldás, hogy valakinek mindenáron kikezdem a jó hírnevét. Ráadásul nyilvános oldalon.

Még név nélkül és arc nélkül sem!

Miért csodálkozunk az összetartás hiányában a való életben? A magyar nyelvet beszélők nemzetségében többnyire nincs értelmes vitakultúra.

Ezen az oldalon olyan megnyilvánulások vannak, amiről egyik ismerősöm azt mondta, hogy a külföldiek biztosan rossz véleménnyel vannak honfitársainkról. (Mármint külföldiek is nézik az oldalt.)

Értelmes, átgondolt érvek felsorakoztatása. Ez az, ami hiányzik.

Ha másként nem megy, akkor nem kérek semmilyen megnyilvánulást. Tovább lehet lapozni és más kérdésekkel megválaszolásával foglalkozni.

A szóismétlések a kora reggeli órák miatt fordulhattak elő.

(Kétszer-háromszor is átolvastam az egész szöveget, és mégis kikerülte a figyelmemet.)