Úgy alakult az életed ahogy tervezted?Ha nem akkor min szeretnél változtatni és mit teszel érte?

Eddig nagyon nem... Elhitették velem, hogyha tanulok, akkor egy nyugis életem lesz, sok pénzem, de nem kell megszakadnom a munkában. Úgyhogy gimi végéig kitűnő voltam rengeteg dícséretessel, versenyekre jártam, gyakran háttérbe helyeztem azokat a dolgokat, amik örömöt okoznak..., lassan végzek a mesterrel, de nagyon nem látom, hogy fog jönni a (végtelen) pééééénz.

Az utóbbi pár évben igyekeztem változtatni, a tökéletes helyett megelékszem a megfelelővel, több időt szentelek a hobbijaimra és igyekszem átprogramozni magam, hogy megtaláljam a jelenlegi helyzetemben is az örömöt és kevésbé az anyagi javaktól függjön a boldogságom. Voltam szakembernél is, egy ideig jó volt, aztán nem folytatódott a javulás és úgy döntöttem, hogy nem szórom erre tovább a pénzt...

Hát nem úgy alakult. Érettségivel. Semmi. Leszarom. Felkotom magam.

Majd jönnek a Fülöp szigeteki munkások, ők még kapnak mindent.

41/F hajléktalan

Nem igazán..

Pont a napokban olvastam vissza a régebbi válaszaim, amik közt volt olyan, ami arra a kérdésre íródott, hogy hol képzelem magam kb. 25 évesen az életben. Hát :/

Jó, addig még van két évem, de tényleg nem tartok ott, ahol képzeltem, még évekkel ezelőtt. A mai napig nem volt még párkapcsolatom, és az ezekhez kapcsolódó "első dolgok" sem voltak még meg. Sokáig hidegen hagyott az egész téma, de mára már rettenet mód zavar, hogy ennyire tapasztalatlan vagyok.

Barátaim sincsenek, egyetem elejéig voltak, onnantól koptak ki sorjában. Egyetemen is szereztem párat, vagyis, azt hittem így volt, de elég hamar kiderült, hogy addig voltam jó, míg hasznuk volt belőlem.

Pedig ennyi idősen nemcsak, hogy azt hittem, hogy lesz egy többéves, stabil kapcsolatom, szeretetben, meg minden jóval, de azt is, hogy lesz egy szuper baráti társaságom is. Csak egyik sem jött össze..

Egyetemen viszont sokkal jobban teljesítettem, mint gondoltam volna, pedig tudtam (vagyis inkább reméltem), hogy nem fogok csalódást okozni senkinek sem. A tanáraim többsége is hamar meglátott bennem valamit, és többen beajánlottak egy remek ösztöndíj lehetőségre, amit 2-ből 2x el is nyertem. Szóval az egyetem körül csakis jókat tudok mondani, gyakorlat határeset, de végül mindkettő felülmúlta az elvárásaim.

A szociális életem szeretném rendbehozni, mert nagyon, de nagyon zavar, hogy ennyire silány lett. Igyekszem minden lehetőséget megragadni, hogy emberek közt legyek, még nyitottabban forduljak mások felé, és remélem, hogy most már csak lesz valami pozitív változás.