Nők,akik bosszúálló tipusuak, hány evesen vagytok Ilyenek?

Én kb. születésemtől kezdve az vagyok. Nem csip-csup ügyeketbosszulok meg, hanem olyanokat, amiket tényleg igazságtalannak érzek. Legalább is most már.

Egyszer anyám bevitt a munkahelyére, négy éves voltam, és nem tudott hova tenni. Undorítóan beszélt vele az idősebb nő főnöke, ami nekem nem tetszett, mert hát az anyukám, majd ugyanez a nő jópofizni fróbált velem, és mivel nem beszéltem vele - mert szar embernek ítéltem meg -, mondta, hogy összeakad a bajuszunk, ha ilyen kis csendes maradok, és akkor megszólaltam, hogy néni kérem, kettőnk közül csak önnek van bajusza, nekem nincs. Rosszul esett neki, és ennek én örültem.

Tizenegyéves koromban egyszer a macskám kiszökött, a szomszéd megmérgezte, meghalt a macska. Dicsekedett a tettével, hogy az ő virágoskertjébe nem mehetnek állatok. Nagyon utáltam, elköteleztem magam a bosszú mellett. Később tanultunk a pun háborúkról, ahol a rómaiak beszántották sóval a földet, hogy ott ne teremjen semmi. Kitaláljátok, ki költötte az összes születésnapi pénzét sóra, és szökött ki az éj leple alatt belekapálni a köcsög Karen szomszéd virágoskertjébe? Nagyon büszke voltam magamra, hogy ha ő elvette tőlem a számomra akkor legfontosabb dolgot, és kioltott egy életet, akkor én is tönre tudtam tenni a neki legfontosabb dolgot.

28 vagyok most egyébként, és nincs szándékom arra, hogy ne álljak bosszút azon, aki számomra fontos dolgot megsért, vagy a családomat, barátaimat bántja. Nagyon kreatív vagyok ebből a szempontból, és ha kell, évekig várok a lehetőségre.

2# *.*

Annyira szeretlek. Ha a gyermekem lennél, annyira büszke lennék rád...

Persze biztos van ott 1-2 hiba, amit lehetne csiszolni, de az igazságosztás, amikor valóban szükséges is, elszántsággal, kreativitással, és a vágy komolyságával, szóval, hogy nem lankad, nem egy hiszti, hanem egy tudás, hogy az nem volt jó, és meg kell változtatni... Egyszerűen.. Le vagyok nyűgözve... Még nálam is jobb vagy. Nagyon örülök, hogy egy bolygón élek veled.