Régen, mondjuk a 90-es években (belőlem indulva ki), miért volt megengedett, hogy az óvónő mindig 1-1 embert elvigyen a lakására játszani, majd értesítse a szülőket, mentek értük a megbeszélt időben és helyre?

Lehet, hogy a szüleid megbeszélték vele, és onnantól ő nem mint óvónő, hanem mint a szülők által megbízott bébiszitter járt el. Így jogilag is támadhatatlan a dolog - legföljebb az adóhivatal kötözködhetett volna, hogy az óvónő a plusz jövedelme után is adózzon.

Ahova az én gyerekem járt oviba ott ilyen dolog nem volt. Ha lett volna rá lehetőség biztos körbemegy a hír a szülők között. De nálunk ilyen nem volt. Nálunk a dada maradt a gyerekekkel akiket 4 óráig nem vittek el a szülők-nagyszülők. Ez 20 éve volt.

Én nem emlékszem ilyenre, engem mindig hazavittek délután, de öcsémnél sem tudok róla, hogy lett volna ilyen. Én arra tippelek, hogy olyankor fordulhat elő, ha a szülők sokáig dolgoznának, és későn tudnának a gyerekért menni, aztán ne az legyen, hogy a gyerek egyedül van ott még az oviban több órát nap végén, és az óvónéninek is lenne aznap még más dolga. De ez csak tipp. Olyanról hallottam már ismerős óvónőtől, hogy az oviban maradtak még ott sokáig olyan gyerekkel, akiért nagyon későn mentek, de nem vitték haza az óvónénik, az oviban várták meg a szülőket ilyenkor. Aztán lehet, hogy van, ahol inkább úgy oldják meg, ahogy a kérdésben felmerül, de ehhez kell az a bizalmi kapcsolat az óvónénivel, hogy így rábízzák, nem saját kútfőből találják ki.

Ez az ügyelet után otthagyott gyerekeknél volt általában. Mert az óvónőnek lejárt a munkaideje és jelzett a szülőnek, hogy nála átveheti az ottmaradt gyerekét.