Szerinted mely esetekben "megengedett" a kegyes hazugság? Ha véleményed szerint sosem kéne megengedettnek lennie, miért gondolod így?

Vannak helyzetek, amikor megengedett. Nemrég meghalt egy ismerősünk, mellettem a kórházi ágyon. Szülei eljöttek megkérdezni, sokat szenvedett-e, és hogy haragudott-e rájuk, amiért nem látogatták.

Szívem szerint az igazat mondtam volna, szenvedett, haragudott. De kinek tetem volna jót? Hazudtam.

Szerintem nincs olyan, hogy kegyes hazugság. Csak hazugság van.

Ha valakit érdekel a véleményem megmondom, akár pozitív, akár negatív. Ha valaki nem bírja elviselni a negatív véleményt, ne is kérdezze. Az olyan embereket meg nem bírom, akik csak azért kérdeznek, mert ajnároztatni akarják magukat a pozitív véleményekkel.

Őszinte embernek gondolom magam, és hasonlóan őszinte emberekkel veszem körül magam. Akik mégis visszaélnek ezzel, vagy kiderül bármiféle hazugságuk, füllentésük, onnantól kezdve fenntartásokkal kezelem az illetőt, és megtartom a 3 lépés távolságot tőle.

Én úgy gondolom, hogy az őszinteség kell, hogy legyen az alappillére a kapcsolatokat (szerelmi, családi és baráti kapcsolatoknak is).

Egy ilyen csúnya világban csak akkor tudsz igazán nyugodtan együtt lenni valakivel, ha a bizalom 200%-os, ahhoz pedig a teljes őszinteség elengedhetetlen.

A házasságom is erre épül a kapcsolat kezdetétől fogva, és nagyon harmonikusan élünk együtt már 7 éve.

Minden esetben, a nem kegyes is. Ki/mi tiltja?

Más kérdés, hogy saját magadban ezzel hogy számolsz el.

Igazad van 4. hozzászóló!

22 éves lányához egyszer sem jött be az onkológiára látogatni. Talán (?) el kellett volna neki mondania, hogy amíg él, nyomja agyon a tudat, hogy sz@r anya volt.