Ha valakinek nincs élete meg emberi kapcsolatai, mit csinálhatna munkanapokon munkán és alváson kívül?

Nekem kevés barátom van és egyre többen házasodnak, babáznak.

De valahogy így se unatkozom. (Pedig én nem házimunkázom, fogalmam sincs, mikor főztem utoljára és boltba is csak a kisboltba ugrik be csokiért, néha üdítőért).

Napi szintű sport, nyelvtanulás (mondjuk külföldre készülök költözni, de hobbinak se utolsó), napi 8-9 óra alvás, olvasgatás arról, ami érdekel (cikk, fórum, könyv), videónézés arról, ami érdekel, kirándulás.

Én simán elmegyek kirándulni egyedül.

És a fennmaradó időben találkozom azokkal a barátokkal, akik ráérnek, de a gyerekesekkel is tudok néha.

Mondjuk az új kapcsolatok kiépítését könnyű mondani. Pont egy introvertált, magának való embernek nehéz.

Pl szeretek néha túrázni (bár sérülések miatt most nem tudom, mennyire bírnám sajnos).

De 2-en vagy nagyon max 3-an, teljesítménytúrán (vagy ha nem azon, akkor is megállás csak a csoki előhalászása, ivás, gyors fotó miatt), délután kettőkor már végezni, beülni valahova esetleg és 5-kor otthon.

Erre mik az ismerkedős lehetőségek?

30-60 fős (!!!!!), 200 db 20 perces megállós kirándulások, amikre kora reggel 7-kor indulsz és este 9-re haza is érsz.

Vagy társasjáték. Nem szeretem a társasjátékot, de néha beleférne (bár kapásból nem közös ponton indítani...).

És brutál sok ember.

Vagy közösségi futás, szintén nagyon sok emberrel, cserében olyan tempóban, amit az tud esetleg tartani, aki már 10 éve fut (és legalább huszonévesen kezdte), ja és magasan vannak a pulzuszónái.

Egyébként jó lenne, ha kifejezetten maguknak való, tömeget (semmilyen értelemben) nem bíró embereknek is lennének progik.

Például 3-4-en összeállni egy Budapesti teljesítménytúrán való részvételre, utána vmi egyszerű kaja és sör pl a Szépjuhásznénál, majd 4-kor haza. De ilyet nehéz...

Ugyanebben a helyzetben voltam/vagyok.

Én a sportot választottam. A rendszeres kondi eltereli a figyelmem, és a tükörbe is örömmel nézek már. Egyéni célokat tűztem ki, pl nemrég sikerült elérnem, hogy menjen az egykezes fekvőtámasz. Úgy érzem, hogy hasznosan telnek a napjaim, volt értelme felkelni, mert egy lépéssel közelebb vagyok a céljaimhoz, és nem csak berugtam egymagamban.