Mi a legnagyobb "lecke" amit megtanultál az életed során? Ha valamit tanácsolhatnál a fiatalabbik énednek mi lenne az?(Pl.: Az életről, emberi kapcsolatokról)

Amit egy embernek elmondasz, az nem titok.

Ha nem akarod, hogy valamiről pletykáljanak, akkor azt senkinek se mond el, még a legjobb barátoknak se.

Igazából csak magadban bízhatsz. Ez nem azt jelenti, hogy be kell zárkózni. De nem kell mindenkivel mindent megosztani.

Nem kell mindent túl komolyan venni. A hibákat ki lehet javítani.

Jól nézel ki! De tényleg! (Visszanézem a régi képeket, és nem értem, mi bajom volt magammal.)

Ne rohanj fejjel a falnak, de ha tényleg fontos valami (és van értelme, reális, nem hülyeség) akkor ne hagyd magad lebeszélni, eltántorítani.

Én szerencsére már fiatalon rájöttem arra, amire az #1 és az #5, így pontosan ezt csinálom - élvezem a szingli szabad életemet és összevissza szexelek jobbnál jobb pasikkal. A párkapcsolat számomra mind nyűg volt, folyamatosan azon agyalni, hogy elég jó vagyok-e, nem csal-e meg, miért nem ír x órája, miért mondta ezt azt amazt…úgyhogy a fiatalabb énemnek is pontosan ezt javasolnám, senki nem ér annyit, mint amennyi energiát esetleg beléjük feccöltem. Egyedül jövünk a világra és egyedül is halunk meg, nem kell senkihez sem foggal körömmel ragaszkodni. Ez minden emberi kapcsolatra igaz.

Egy másik nagy lecke, amit tanultam: merjek lépni. Ne másra várjak, hogy helyettem elérje a céljaimat. És legyek kitartó.

Kettőt:

Nem szabad leragadni ember kapcsolatok miatt. Legyenek azok barátságok, párkapcsolat vagy bármi. Az intő jelek nem véletlenek. Merni kell lépni.

Menni kell előre a saját úton. Ha valami éppen sz/r, akkor is csinálni kell tovább, mert ha csak vár az ember a csodára, és később ér ugyanarra a pontra, akkor a helyzete is csak rosszabb lesz.