Dolgozni vagy iskolába járni szerettél jobban?

Iskolába járni.

Még most is oda járok, de már 3 nyárat ledolgoztam, és tapasztalataim alapján nekem sokkal jobban tetszik az iskola. Sokkal kötetlenebb, nincs felelősség (vagyis hát felelősség az nyílván van, de nem olyan fajta, mint egy munkahelyen), lehet a haverokkal hülyülni, könnyedebb, családiasabb a hangulat. Az nálam nagyon nagy plusz pont, hogy van 2 tanár (egyik az ofőm), akit elképesztően imádok, ők azok akiknek tényleg bármit elmondanék, mindig segítenek.

A suliban (főleg a gimiben) a szociális részt nagyon szerettem, sok barát, sok csaj, egyszerűen jó volt.

Deee dolgozni sokkal könnyebb. Akkor kelek amikor a suliban kicsöngetnek az első óráról, 8 órán át olyat cisnálok amihez értek, szóval sokkal kevésbé megterhelő mint újat tanulni folyamatosan, nincsenek számonkérések, nincs olyan jellegű nyomás, ráadásul ha letettem a lantot, akkor az le van téve, enyém az este. Ninc skészülés másnapra, nincs lecke stb...

És még pénzt is adnak érte:D

Egyértelműen dolgozni jobb számomra, mondom, miért:

- fizetik.

- ha nem tetszik, elmegyek máshová, illetve vállalhatok másfajta munkát. Én pl, utálok egy helyben ülni (suliban meg ugye mást sem csinálsz), így nem vállalok irodai munkát, de ha nem tetszik a mostani, akkor vállalhatok teljesen másmilyet. Iskolát is lehet váltani, de azért nagyjából ugyanúgy néz ki minden iskolás napja, míg egy nyomdai tördelő meg egy biciklis futár ég és föld.

- Ha eljövök, akkor nem kell már otthon semmivel foglalkoznom, ami a munkámmal kapcsolatos. Nincs házi feladat, kötelező olvasmány a szünetre, nem tanulok szabadnapokon témazáróra/ZH-ra. A szabadidőmet azzal töltöm, amivel akarom.

- Én hozok döntéseket az életemről. Ha elcseszem, elcseszem, de legalább a saját tetteim következményeit kell viselnem, és nem a szüleim elcseszett döntésének a következményét.

- Kölcsönös a tisztelet, nem vagyok porig alázva, miközben elvárják, hogy én hajlongó kutyaként viselkedjek. Nem kell felállnom senkinek, ha bejön a terembe, ahol vagyok. Nem kell engedélyt kérnem, hogy elvégezzem a legalapvetőbb emberi szükségleteimet (és pláne nem tagadhatják meg tőlem, és meg se kell magyaráznom, hogy miért megyek és hova). Nem csesz le senki, ha eszek, vagy iszok. Ha valami gond van a teljesítményemmel, vagy a viselkedésemmel, azt értelmes ember módjára megbeszélik velem, nem úgy kezelik, hogy írjam le százszor, hogy ezt, vagy azt nem csinálom, vagy álljak feltartott kezekkel óra végéig (egyszer ez volt a büntetésem, és kb. 25 perc után elájultam).

- Más munkarend is létezik, nem kell korán kelni.

- Komolyan veszik a problémáimat.

Dolgozni.

Rühelltem iskolába járni. Nem a tanulással volt problémám, mert mind a mai napig képzem magam, nyelvet tanulok és a jövőben szeretnék továbbmenni egyetemre is(nyilván levelezőre). A közösséggel volt problémám, általánosban végig szekáltak, középiskolában már jobb volt egy fokkal. Jó persze munkahelyen is vannak idióták meg tapló főnökök, de mindig megvan a lehetőség a váltásra, míg sok suli nem vesz át diákokat csak úgy, különbözetit kell tenni, meg csak felévkor/jövő év elején vesznek át..

Iskolába, azok közül is leginkább az egyetemet szerettem. Mindig is imádtam tanulni, suliba járni, szóval tudtam, hogy elég hamar hiányozni fog, az viszont meglepett, hogy ennyire gyorsan jött el ez a pont.

Nem munkakerülő, vagy hasonló vagyok, mert a nekem osztott feladatokat szívesen megcsinálom, hanem szimplán jobban tetszett a suli világa.