Manapság miért néznek valakire furán, ha nincs fent a közösségi platformokon?

Instagramom jóideje nincs, Facebookról pedig nemrég töröltem le magam.

Törlés után jöttek az aggódó telefonok, hogy "megőröltem" "depressziós vagyok"?" "mi a gond?"

Elmondtam, hogy belefáradtam ezekbe a dolgokba amik ott mennek. Vannak akik 2-8 órával a kérdés után válaszolnak, hogy tükrözzék mennyire elfoglaltak. Az ismerőseimbe, akik panaszkodnak, hogy mennyire rottyon vannak de rakják ki a mosolygós, happy képeket motivációs szövegekkel.

Egyszer már letöröltem magam, akkor munka miatt regisztráltam vissza.

Most is volt 1-2 húzóerő ami visszatartott a törléstől: albérlet csoportok, meg van 1-2 ismerősöm aki csak ott volt elérhető, de most már úgy voltam vele beletojok az egészbe.

Aki akar annak megvan a telefonszámom, személyesen is ismernek, tudják hol lakok.

Az egyik ismerősöm azt mondta a törlésre, hogy ez egy szélsőséges életmód és nem kéne ennyire elzárkózni a világtól. Erre azt válaszoltam, hogy 20 éve még nem volt közösségi média (meg az azt visszamenő évezredeken át). Erre azt mondta, hogy jó, de azóta más világ van.

Engem az zavar, hogy az embereknek annyire része lett az életében, hogy csomó időt eltöltenek vele, a valóságot alig élik meg, én ennek már nem akarok része lenni.

Viszont még is én vagyok megbélyegezve, mint fura ember.

Bár hozzáteszem azok akik ezt szajkózzák ugyanúgy kifogom zárni őket a való életből is.

Véleményetek mi erről?