90-es születésűek, nem hiányzik nektek a Szovjetunió?

×~poverty aesthetic~×

Nem hiányzik. A családommal nagyon kib...sztak a szovjetek, szóval alapból sem mondanám, hogy hiányzik bármi is tőlük.

Plusz felnőttként minden gyerekkori emlék kincsnek érződik, hiszen a nosztalgia a legnagyobb drog a világon. Felnőhet egy gyerek egy kutyaólban és felnőttként hiányolja, hogy milyen kis otthonos hely volt, milyen jól össze lehetett benne kucorodni. A valóságban dehogy volt az jó...

Legkevésbé sem hiányzik.

Ki is fejthetném de nincs értelme, előttem szóló leirta egy részét amit gondolok erről. Semmi nem hiányzik ami komcsi volt. A fiatalkor nosztalgiája nem ugyan az, mintha hiányozna, vagy ujraélném

A Szovjetúnió 1991 december 31-én megszűnt. Én 1995-ös vagyok. Így még elméletben sem hiányozhatna nekem a Szovjetunió mert nem ismertem.

A kérdésedet inkább az 1980-as években születetteknek kellett volna kiírnod.

Hát nem tudom, én '87-es vagyok, de még nekem sem igazán vannak rendszerváltás előtti emlékeim, csak ilyen családi dolgok, amik viszont bármikor máskor is lehettek volna. '93-ban kezdtem az iskolát, de az még 2000-ben is pont olyan volt, mint amikor kezdtem. Azóta többször felújították, azalatt is, amíg oda jártam, de gondolom előtte is, mert elég régi iskola. Most az, hogy más színűek a falak, vagy ablakcsere volt, szerintem nem olyan nagy dolog.

Nem igazán értem, hogy pontosan mire gondolsz, minek kéne hiányoznia. A gyerekkorom nagy része a 90-es évekre tehető, de az nekem nem azért szép emlék, mert akkor minden olyan jó volt, hanem csak azért, mert akkor voltam gyerek.

91-ben születtem, de kb az első 4-5 évemben éltem ilyen szocreál közegben, csak a régi képeken látom, nem emlékszem rá. Anyám a belvárosba költözött velünk. A sulim is egy régi öt emeletes bérház volt, a lakásunk meg inkább úgy nézett ki, mint a Jóbarátok lakás, minden random volt meg színes.

Egyik nagymamám lakott panelban sokáig, de nála nem lógtunk sokat, mert mindig ideges volt meg szigorú :D