Szerintetek mi a jobb etykének lenni?

ETYKE??? 🤦

Egyke vagyok, nagyon sokáig szomorú voltam, főleg kislányként, hogy nincs tesóm, felnőttként már beletörődtem.

A testvéri szeretet el se tudom képzelni, tehát annak csak a hiányáról nyilatkozhatnék, de gyakorlati szempontból sem ideális így.

Ha valakinek egykeként kell mondjuk az idős/beteg szülőkről gondoskodni, az sokkal megterhelőbb, mint ha több gyerek lenne (bár manapság annyian élnek külföldön, hogy sokszor a tesók sem tudnak segíteni).

A másik oldalról ott van mondjuk a pénz/örökség, amin nem kell osztozni.

Saját részemről tudok csak nyilatkozni, hogy inkább osztoznék, csak lenne kivel...

Nekem már például csak anyukám élt a rokonságból, akivel tartom is a kapcsolatot, mikor tavaly született a kisfiam, nagyon rossz belegondolni, hogy ketten maradunk, ha vele történne valami.

2

cserélünk? van egy értelmi fogyatékos tesóm

Attól függ. Ismerek családokat, akik többen vannak tesók, de utálják egymást, nem beszélnek egymással, ott "nincs értelme", hogy van tesó, viszont van olyan ismerősöm, akik négyen vannak testvérek, és tényleg imádják, segítik egymást.

Nekem nincs tesóm. A szüleim nagyon korán meghaltak, nagyszülők neveltek fel, de 30 éves koromra ők is meghaltak, szóval annyi idősen már egyedül maradtam, így örültem volna egy tesónak.

Én egyke vagyok és örülök hogy így alakult. A környezetemben számos példát látok, ahol az egyik testvért kiemelik, míg a másik háttérbe szorul. Nálunk mindig csak rám figyeltek, én kaptam meg ami egy gyereket illet, és őszintén, nekem nincs hiányérzetem. A későbbiekben én is egy gyereket akarok, de neki mindent megadni.

20L

Egykének lenni szerintem sokkal jobb.

Egy húgom van, folyton rivalizáltunk (kb. a szülői szeretetért is).

Most negyvenesek vagyunk, de kb. olyan, mintha nem is lenne. Eleve külföldön él már 10 éve, én időnként írok neki, de van, hogy fél évig nem válaszol az emailre. Ha anyámhoz jön Magyarországra, van, hogy ide se böffent, hogy az országban van, eljönne meglátogatni, vagy összefutnánk-e valahol.

Egyszerűen nem érjük el egymás ingerküszöbét, már én sem küzdök.