Hogy tudnak megélni ma Magyarországon akik minimálbért vagy annál is kevesebbet keresnek?

Úgy, hogy együtt él több generáció, pl nagyszülőkkel élnek, vagy ha nincs családja a szüleivel él.

Szomorú. . .

Többnyire nem egy olyan nagy családi házban laknak ahol gázfűtés van, ami lehet 60-80-150.000 ft is. (igen aki nem lakásban él annak ennyi az általány)

Szóval többnyire fával fűtenek, vagy időnként egyáltalán nem és 6 takaró van rajtuk.

ÉS a létszükségletre költenek csak.

Nem esznek sokat. Fűtést úgy oldják meg, hogy a környékről gyűjtik össze a fát az erdőkből. Sajnos, nagyon sokszor illegálisan.

A fő szórakozási lehetőségük a településen található egyetlen kocsma.

Étkezés: maguknak főznek, nem rendelnek, nem mennek étterembe. Az étel minősége nyilván függ a pontos helyzettől, igényektől, de természetesen nem a legdrágább bio és ilyen-olyan egészségtudatos élelmiszereket vásárolják meg.

Lakhatás: a család méretéhez képest kis ingatlan (városokban főként panellakás), amit könnyű kifűteni (egy lakás például télen 10000 ft-ból kifűthető, saját tapasztalat). Az ingatlant ha szerencséjük van nem bérlik, hanem az övék (pl. öröklés révén).

Ruházkodás: nincs 10 pár cipő, csak egy vagy legfeljebb 2, csak akkor vesznek ruhát, ha már égetően szükséges. Azt is sok esetben turkálóból.

Szórakozás: nyaralás szóba sem jöhet. Maradnak az ingyenes programok (pl. falunapok, ingyenes koncertek stb), illetve az internet. Az internethozzáférés nem olyan drága, és ott tudnak olvasgatni, játszani, filmeket, sorozatokat nézni.

Szerintem úgy élhetnek ahogy az én családom élt.

Apám segélyes volt, kapott vagy 50 ezret, nagyját elitta. Anyám meg 70-80 ezer Forintos fizetésből eltartotta magát, 2 gyereket, meg apámat.

Ez 20-30 éve volt, akkoriban az ismerősök szülei 120-200 ezer körül kerestek fejenként akire azt mondták anyámék, hogy jól megy nekik az olyan 250-300 ezer volt.

Igazából nem költöttünk szinte semmire. Nem utaztunk, nem mentünk sehova. Nem nagyon vettünk semmit, csak amit már nagyon muszáj volt. Ha lehetett használtan, ismerőstől kaptunk valamit. Programok is ingyenesek voltak.

Éltünk a támogatásokkal, segélyekkel. Egyetemen például szociális támogatás pár 10 ezer, kollégiumhoz támogatás, stb.

Plusz magunknak főztünk, ritka volt az édesség, az is inkább saját márkás. Amit lehetett megtermeltünk. Erről szólt az életünk, hétvégén kertben voltunk, hétköznap állatokkal foglalkoztunk. Tyúkok, nyulak, zöldség, gyümölcs, disznók.

Régebben még volt saját háztájink is, búza, kukorica, alma ezeket le lehetett adni akkoriban pénzért. Cukorrépa is volt. Ezeket kivégezte a rendszer ez nagy érvágás volt szüleimnek is.

Ja és fa fűtésünk volt, a közeli erdőkből szedtünk fát. Általában volt fakitermelés, apámnak pedig megengedték, hogy ami nem haszonfa (ágak, gyökerek) elhozza. Volt, hogy traktoros ismerős hozott egész utánfutónyi gyökeret, azzal 1-2 évre meg volt oldva a tél.

Vicces, hogy mára mennyire megszokott lett a gázfűtés. Nálunk apám eltörte volna a kezemet, ha fel merem kapcsolni. Csak nagyon ritkán használtuk. Általában délután be lett fűtve, este még meg lett rakva, de alapvetően 17-18 fok volt reggelre a lakásban, nem a mai "standard" 24 fok.

Ruhákat nem nagyon vettünk, csak piacon meg turkálóban. Ott mondjuk voltak olyan darabok, hogy senki nem mondta meg, honnan van.

Ja és a vicces az, hogy a vidéki szegény ember nem feltétlenül eszik egészségesebben. Nálunk sokat számított a sok zöldség, házi hús, plusz a sok munka a friss levegőn. Nem mondom, hogy visszasírom, de más mint most felnőttként a lakásban dögölve zabálni a szemetet.

Vagy például villany, víz. Nem volt felesleges villany égetés, régen kádban fürödtünk, először mi gyerekek, majd anyám és apám. Ugyanabban a vízben. Ez gusztustalannak hangzik ma, szerintem a többségnek akkoriban is az volt. Mondjuk pont nem az áram, víz az amin sokat lehet spórolni mai fejjel nézve.

Amiket még látok felnőttként:

Sokat számít, hogy milyen vezetésük van az ilyen embereknek. Egyik oldalról tény, a politika áldozatai, olcsó szavazók. Másik oldalról azt látom, hogy ott adott esetben nem a "pártra" szavaznak hanem a polgármesterre. A polgármester meg tudja, hogy neki be kell állnia a párt mögé ahhoz, hogy jusson ezeknek az embereknek pénz.

Nagyban függenek attól, hogy a vezetőjük csak megszedi akarja magát, nyilván a többség ilyen, vagy amennyit tud visszaad ezeknek az embereknek.

Azt látom, hogy sokat számít nekik is, ha történnek fejlesztések, érzik, hogy ők is számítanak. Nem csak putrit látják, hanem kapnak egy közösségi házat, játszóteret, főteret, szórakozóhelyeket, utat, csatornát, megfelelő közlekedést.

Sokat segít az is, ha sikerül visszahozni a régi közösségi hagyományokat, ünnepeket. Sokat számít, mennyire tudják ezeket az "elveszett" embereket lekötni. Kicsit olyan ez, mint hogy egy pénzesebb fiatal mondjuk a szigetre készül, vagy a nyaralásra, addig a szegények a falunapot, helyi ünnepségeket, bálokat várják.

Nyilván sokat adnak az ingyenes koncertek is. Azt hiszem egy Tankcsapda említette egyszer rádióban, hogy ők egy falunapra is úgy mennek el, mintha a Puskás aréna lenne, és ugyanazt a "bulit" csapják. Szerintem pont ezek kellenek a szegényeknek is. Ők is találkozhassanak a sztárjaikkal, elérhetőek legyenek nekik. Ha nem is egy nemzetközi, de mondjuk egy helyi, nagyobb név.

Vagy sokszor a gyerekeknek szerveznek programot, táborokat, utazást, vagy csak helyi focibajnokságot.

Sajnos az is tény, hogy sokaknak, főleg felnőtteknek nem marad egyéb, csak a TV otthon meg a kocsma meló után.