Miért pont az éneklés az, amivel vagy úgy megalázod magad, hogy kb örökre leírnak, vagy olyan dicsőséget szerzel magadnak, amivel az egekig nősz mások szemében?

Megkértek, hogy énekeljek egy hobbieseményen. Tanultam énekelni, nem a fürdőszobából jöttem, de azért egy vagyok a sok közül.

Sajnos nem egyedül kellett énekelnem, a párom pedig nem volt hajlandó gyakorolni egynél többször. Így az lett a vége, hogy szégyenszemre leállított nyilvánosan, hogy nem szerinte jól kezdtem (gyanítom azért, mert ő azt nem bírta) és elkezdte egy sokkal mélyebb verzióban, amit én nem bírtam, de ez már egy bohóckodás volt, majd elsüllyedtem, és mivel hangot már nem tudtam kiadni olyan mélységekben, jobbára csak tátogtam.

Tavaly pechemre egy hasonló esemény előtt 38 fokos lázam lett, torokgyulladással, azért szúrtam el, mert a magas hangokban -én is hallottam- sok hamis volt. Lemondani nem lehetett.

Pedig nem a szögről akasztottak le, volt már olyan esemény, ahol könnyezve tapsoltak, sőt minden próbán elmondhatatlan mennyiségű dicséretet, elismerést kaptam. Az utolsó két alkalom pedig nem jött össze.

Most mindenki azzal jön, hogy én tényleg elhittem-e magamról, hogy tudok énekelni, meg jobb, ha nem erőltetem.

Nem is fogom, én a legutolsó alkalom után (amikor jóhiszemű voltam és beégettek) elhatároztam, hogy SOHA TÖBBÉ nem éneklek. Sehol, senkinek. Még a fürdőben is. Azt is elfelejtem, hogy valaha tudtam. Vége.

Csak azt nem értem, hogy miért én vagyok a minden, ha jól éneklek, és miért én vagyok most szinte már emberileg lenézve és semmibe véve, amikor nem sikerül. Miért pont az éneklésnél???

Ha bármi más nem sikerül, rögtön biztatnak, hogy ne add fel, menni fog, az éneklésnél pedig rögtön a béka sgge alá kerülsz. Mintha 21-re húznék lapot, komolyan.

Nem, nem én vagyok Tóth Gabi. Én csak egy szerencsétlen 326. vidéki senki vagyok, aki egy közösségben próbált énekelni, s ami most emiatt lesajnálja. S magamat sem értem, hogyha még nem is sikerült, miért élem meg nagyobb szégyennek, mint bármely más kudarcot.

De egyet tudok: örökre befejeztem.

Igen, lehet írni, hogy ezzel most nagy szívességet tettem, mert kb ez szokott lenni a reakció. Ezt sem értem, hogy miért kellenek ilyen becsmérlő, bántó szavak, mintha öltem volna.

De megtettem, s nem szívességből, hanem magamtól.

Csak nem értem.