A hajkéktalanokkal, mint összképet rontó élménnyel lehet mit kezdeni hivatalosan?

A legtöbb dolog amit tehetsz, hogy nem adsz semmi pénzt a kéregetőknek.

Mert ha egyik nap adsz nekik, akkor a következő nap ismét pénzt fog kunyerálni.

Max. szólni az illetékes hajléktalanellátónak, hogy X helyen van. Kimennek hozzá, de ha nem akar, nem megy be intézménybe.

A rendőr max. lecsukja, ha valamit tesz, aztán kiengedik.

Sikert nem garantál ugyan, de szerintem azon az úton kellene elindulni, hogy elsőnek egy "önsegítő kezet" kellene nyújtani feléjük, - esélyt kínálva arra, hogy kitörhessenek az élethelyzetükből. Azonban nem a belenyugvás politikája lenne a következő lépcső, hanem az "elengedés" politikája.

Az első lépésben meg kellene keresni a munkára, tanulásra még alkalmas hajléktalanokat és képzési rendszert felajánlani nekik ideiglenes szállás lehetőségével, - ahol megtanulnának visszaintegrálódni a közösségi érdekeket szolgáló szabályok mentén élni ismét, miközben olyan szakmát tanulhatnának, amelyből meg is lehet élni. -Konkrétan a hiányszakmákról van szó! Miközben van hol lakniuk és visszaintegrálódnak, tanulnak is, - amely lehetőséget kínál nekik arra, hogy később munkából élhessenek. A legfőbb feltétel az lenne számukra, hogy tanulniuk kell és számot adni észszerű időközönként a tanulás menetéről.

A második részben a végzett embereknek munkát adni és elérhető célként felkínálni nekik azt, hogy az addig ideiglenes lakhatásukat a felkínált munka tisztességes elvégzésével állandó lakhatásra cserélhetik. Fontos, hogy a kitűzött célok elérhetőek legyenek és ne azt érezzék, hogy amíg csak élnek rabszolga sorsra vannak ítélve. Aki komolyan ki akar törni a hajléktalanság élethelyzetéből, az képes lesz a nagy fokú változásra:

Képes lesz emberi mértékűre visszaszorítani az alkohol fogyasztását

Képes lesz újragondolni a fogyasztási szokásait - élen az élvezeti cikkekkel.

Képes lesz prioritásokat felállítani és tartani, amikor pénzbeosztásról, háztartás vezetési protokollokról kell döntést hoznia.

Lesz esélye ismét emberhez méltóan élni.

A legutolsó lehetőség pedig az, hogy aki végérvényesen visszaeső, ill. nem is mutat hajlandóságot arra, hogy emberi módon próbáljon élni, azoknak el kellene végérvényesen engedni a kezét, - sehol nincs leírva az, hogy köteles bárki vagy bármilyen szervezet olyan emberek létét támogatni bármilyen szinten is, akik egyszerűen csak nem akarnak emberhez méltóan élni csak azért, mert nekik így kényelmes, erre van "igényük".

Az egészséges emberek sorsának jobbra fordítására van recept, de arra nincs ötletem, hogy a beteg emberekkel mit lehetne kezdeni. Eléggé kellemetlen ezt így leírni, de ez nem változtat semmit azon, hogy erre nincs ötletem. Nem mellesleg jegyzem meg, hogy a 90-es években nemzeti sporttá emelkedett a nyugdíjak körüli maszatolás, - jó pénzért szinte bárkit képesek voltak akkoriban a felülvizsgáló orvosok rokkantnak, leszázalékolásra alkalmasnak nyilvánítani és nem is szégyellt a piszkos biznisz egyik pólusa sem élni ezekkel a hézagokkal. Nekik köszönhetik a most "900 évesen" és valóban betegen munkára, ill. nyugdíj előtti "semmiben lebegésre" kényszerítettek azt, amiben (nem) részesülnek!

Ez a "dolgozni kéne nekik" ez úgy demagógia, ahogyan beküldte itt valaki, - mert a munkáltatók nemes egyszerűséggel nem állnak szóba olyan emberrel, akinek nincs állandó lakhelye - és itt a kör be is zárul!

Az államnak meg - ki tudja miért, - nem érdeke, hogy motiválja a munkáltatókat arra, hogy ne ragaszkodjanak foggal-körömmel ehhez a szabályhoz. Erre kínáltam a 7. válaszban egy alternatívát.