Ha ebből a "filozófiai" szempontból nézzük az elmúlandó életet, mi értelme van igazából?

Szóval adott egy tökéletes élet: család, boldogság, szeretet és a többi fontos tényezővel.

Mondjuk a családfő szemszögéből nézve, elél 99 éves koráig, szép is lenne stb. Család előtt bejárta már az egész világot, rengeteg szép emléket, csodálatot gyűjtött .

Addigra (99) lesz egy olyan éntudatja, aminek "eszmei" értéke egyszerűen felbecsülhetetlen értékkel bír majd, mert ennyi szép emléket, szeretetet stb. tudatosíthat be magáénak. Természetes, hogy ez az ember így még 1000 évig szeretne élni, amihez adott lenne minden anyagi fedezet.

Ehelyett: "Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált, eltűnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben.

Paulo Coelho"

Ezt ugye Coelho a Blade Runner végéből formálta át a maga lelkületében.

De nem is ez a lényeg, gondolom világos, hogy mit is akartam ezzel mondani. Tehát ebből a szemszögből van egyáltalán, valóban bármi értelme az életnek, az élj a mának együgyű mentalitásán túl?