Van kiút egy ilyen lelki állapotból?

30 éves vagyok, 3 gyönyörű gyeremekem van, meg egy exem aki még nem költözött el a gyerekek miatt mert nem tudnánk megoldani a munkába járást a kicsik mellett. Ez egy darabig működött de nekem 1 éve lett párom akivel szeretek együtt lenni imádja a gyerekeimet és a gyerekek is őt. Exemmel többször beszéltünk már a válásról de direkt minden opciót elutasít, nem akar együttműködni itthon sem csinál semmit, a gyerekekkel is csak kiabálni tud ha meg leállítom én vagyok a rossz, hogy nem hagyom hogy "nevelje őket"....... Mintha lenne egy negyedik kissé bolond gyerekem. A puszta jelenléte is feszültté tesz, sokszor már hazajönni sem akarok miatta :(

A gyerekek közül a középső nem könnyű eset, sokat rosszalkodik nehéz vele időnként, és ilyenkor is mostanában már nehezemre esik türelmesnek lenni vele. Sajnos nem egyszer átfutott már az agyamon a gondolat hogy elő kapom a szíjat és elverem a seggét vele (de soha nem tettem meg, mindig meggyőztem magam hogy ez nem megoldás. Engem sokat vert anyám tudom mennyire nem ért el vele semmit, és a kapcsolatunk is vacak azóta is)

Dolgozom sokszor heti 6 napot, az egyetlen szabad napomon szeretnék pihenni de nem tudok mert a háztartást csinálni kell, párommal meg a gyerekekkel is szeretnék foglalkozni. Egyszerűen folyamatosan fáradt vagyok, napi szinte a sírás kerülget, időnként már öngyilkossági gondolataim is voltak csak hogy szabaduljak ebből a minden szempontból terhes életből (de ezeket a gyerekek miatt mindig elhessegettem)

Vannak barátaim, de a távolság miatt segíteni nem nagyon tudnak a hétköznapokban, a szüleim még dolgoznak így ők sem akarnak unokázni hétvégén, más rokonom nincs.

Sokszor azt érzem hogy nincs kiút semerre és egyre csak fáradok testileg és lelkileg is, és igazán nem érti meg senki aki nincs ilyen helyzetben. Voltam pszichológusnál, ő 3 alkalom után annyit mondott nem találkozott még ilyen nyakatekert helyzettel, és egyszerűen nem tud más tanácsot adni, minthogy tartsak ki még a gyerekek megnőnek (15 év még a legkisebb is nagykorú lesz)

Tudom, hogy mindnekinek a saját baja a legnagyobb, igazából csak jól esett kiírni magamból ezt az egészet egy kicsit 😢