Mi volt az a dolog életed során, amiről le kellett mondjál annak ellenére is, hogy azt nagyon akartad és fájdalommal járt ez a lemondás?

Lehet, hogy az első dolog picit gyerekesen hangzik, de egyik legnagyobb vágyam volt, hogy egy nap az ESA-nál, vagy a NASA-nál dolgozom majd. A mai napig kíváncsian követem az új marsjárók, műholdak, egyéb űrkutató eszközök kilövését, építését, viszont sajnos hamar be kellett látnom, hogy hiába érdekel, a mérnöki pálya nagyon nem nekem való.

Sajnos a lovaglásról is le kellett mondanom, pedig célom volt regionális díjugrató versenyeken való (eredményes) szereplés is. Egy rosszabb esés után a térszalagom nem pont úgy működik, mint kéne, de annyira mégsem rossz, hogy műtét legyen belőle, deee annyira még sincs jó állapotban, hogy lovagoljak vele.

Végezetül a párkapcsolat. Erről azért nem véglegesen, de szinte biztos, hogy a közeljövőben le kell, hogy mondjak. Bár ez elég cifra.

Nem igazán bízom másokban, túl sokszor kihasználtak, és szerintem nagyon, de nagyon sokan azzal is visszaélnének, hogy nekem ilyen téren nulla a tapasztalatom. Sokat járok el itthonról, melóban is vannak srácok körülöttem, egyetemen is több van, de sosem olyanok közelítettek, akik jó benyomást keltettek volna bennem. És ezzel tényleg nem őket szeretném lenézni, de komolyan ilyen "teccő', járjunk má'!" szintű megnyilvánulások voltak, normális közeledés felém utoljára gimiben volt, de akkor túl nem-is-tudom-milyen voltam, hogy összerakjam az egészet :(

Ismerősök, barátok közt is gyorsan cserélődnek a barátok, barátnők, ami nekem megint csak fura egy jelenség. Mármint, hogy ennyire hamar képesek egymáson túllépni, pedig előtte évekig együtt voltak. És megint oda lyukadok ki, hogy nem bízom eléggé másokban, és a körülöttem lévő emberek láttán meg is kérdőjelezem az "igaz szerelem" létezését.