Mi volt az a dolog életed során, amiről le kellett mondjál annak ellenére is, hogy azt nagyon akartad és fájdalommal járt ez a lemondás?

Szintén a párkapcsolat.

Csak nem azért mert nem lehetne párom, hanem mert eddig egyik kapcsolatomban sem voltam boldog, rengeteget bántottak és nekem ez nem kell, h sokkal több a szenvedés mint a boldogság. Nyűg az egész.

Arról, h Állatorvos vagy természetvédelmi technikus legyek.

Találtam más célt az életemben és most azért küzdök.

Az egyik volt legjobb barátnőmről.

Túl balhés lett, rendőrségi ügyekkel stb, amiben én nem akarok részt venni, lebeszélni meg nem lehet.

Barátnőm néha hiányzik, de tudom, h jobb így. Ha néha összefutunk beszélgetünk, nem vagyunk haragban, de nem kell a túl közeli kapcsolat.

Sok mindenről le kellene mondanom, de 100%-ig nem tudok, míg minimàlis esélyem is van rá.

Persze az eszemmel tudom, hogy valószínűleg sosem lesz lányom, vagy normális párkapcsolatom, nem fogok eljutni a Nagy Korallzátonyhoz, de még nem tudtam teljesen elengedni.

Viszont cserébe nem is érzem, hogy annyira fájna, hiszen más dolgokkal kárpótolt az élet: például lett egy tündéri kisfiam, akit nem cserélnèk el sem egy kislányra, sem egy pasira, eljutottam más csodálatos helyekre, amikre nem is gondoltam volna stb.

Ettől függetlenül ott a tüske, de inkább csak bosszúság, hogy nem vált valóra egy álom, mert szeretek harcolni azért, hogy megvalósítsam őket, mindezek mellett nagyon-nagyon boldog vagyok.

Arról az egyről és már végérvényesen,hogy igazi szeretet létezik.Sem kapni nem kaptam senkitől azt és úgy,ahogy vágytam rá.

Akiknek pedig szeretetet adtam,kinevettek,átvertek és kihasználtak.

Ötvenes férfiként hat éve lemondtam az egészről.

Semmi anyagi vágyam nem volt sosem,csak az igazi szeretet. Nem adatott meg, nem értem miért.

Néha idegenek,kollégák,régebben a tanárok , több figyelmet,kedvességet adtak,mint a hozzám közel állók :(

Ejha, durva, hogy szinte mindenkinek a szeretet hiányzik az életéből. Nem hittem volna és számítottam olyan beszólogatásokra is, hogy biztos én vagyok a sz.r, azért nem jön össze. :) Ami egyébként valahol igaz, bennem van a hiba: gyerekkori trauma miatt nem tudok kötődni senkihez, nem tudok párkapcsolatban lenni.

(1-es, 2-es voltam)

Életem szerelemről,házasságról,közös célokról,álmokról,egy csodás jövőképről.

Idővel talán könnyebb lesz,e soha nem fogom feldolgozni a veszteséget!

Őrülten szerelmes voltam. Majdnem 1 év után szakítottam. Lemondtam a szerelemről mert láttam hogy nem én vagyok neki a nagybetűs nő és ez fájt.

Lehet hogy talál valakit aki elég jó lesz neki és képes lesz szeretni.

Én meg vissza nyertem az önbizalmamat miután szakítottam mert folyton kevésnek éreztem magam mellette. Mindig mással volt, a haverjával kirándult kocsikázott, a lányával szintén, rám alig volt ideje.

Azóta van olyan az életemben aki hazajön hozzám. Aki többször mondja naponta hogy szeret. Talán miatta jöttem helyre lelkileg. Már szépnek és kívánatosnak érzem magam, mert annyit bókol. A nulláról építette fel az önbizalmam.