27 évesen nincs életem?
Azt vettem észre, hogy heti 7 napom be van osztva, és foglamam sincs, hogy változtassak ezen. Anyám rég meghalt, apámra és magamra én főzők, csinálom a házimunkát és mivel az idős nagyszüleim segítségre szorulnak, ott is elég sok a munka (posta, bevásárlás, ház körüli munka). Apámon kívül van még egy gyerekük, de messze lakik, csak mi vagyunk nekik. Vidéken lakunk, mi faluban, ők a szomszéd kisvárosban. Mivel a környéken nincs a végzettségemnek megfelelő munka, naponta több órát ingázom, reggel 6-kor indulok és délután 6-ra érek haza, utána jönnek még a fent említett dolgok. Hétvégén a többi elmaradt dolog, pl mosás, takarítás, kerti munkák. Úgy érzem, 27 évesen nem így kellene élnem, de nem tudom, mit tehetnék. Elég régi a házunk, mindig ad valami munkát a szokásos dolgokon kívül is, és mivel majdnem 100 éve épült, modern dolgokra nem készültek a kialakításánál, így még egy mosogatógépet sem tudunk venni. Ez sem oldana meg mindent, de csak egy példa volt. Ezzel a részévek amúgy elvagyok, megszoktam.
Szóval tanácstalan vagyok. Szeretem a családom, szeretek róluk gondoskodni, de az évek csak mennek és úgy érzem, nem gyűjtök élményeket, csak dolgozom és háztartást vezetek. Barátokkal néha beülünk egy pizzára, de ők már a saját családi életüket élik szóval túl gyakran ez sem jön össze.
Valaki van hasonló helyzetben?
Bármilyen ötletet, meglátást szívesen fogadok.
27/l
válasza:
válasza:Huh ez nagyon kemény.
A nagyszülők körül segítséget kellene kérned . Jó lenne ha a másik gyerek, ha vannak unokák is segítenének. Mennyi az a messzi, ahonnan nem tudnak jönni?
Apukáddal is osztoznod kellene a feladatokon.
Esetleg ha a nagyszülők elég rugalmasak szellemileg, és elférnél ott, az ingázás helyett ott lakhatnál és hétvégén ugranál haza ? Persze feltételezem hogy abban a kisvárosban dolgozol.
Akkor talán lenne több lehetőséged ismerkedni, barátkozni, és idővel saját életet élni.
Szurkolok neked!
Nem a kisvárosban dolgozom sajnos. A nagyszüleim 10 percre laknak autóval, a munkahelyen 1 órányira van. A rokonaink nagyjából 150 km-re laknak, pár havonta jönnek el.
Apu megcsinálja a férfias munkákat, füvet nyír, megszerel dolgokat, és mindig keres is magának tennivalót, de ami konkrét házimunka, az az enyém és pont ezek nem halogathatók, mert enni pl.minden nap kell, és előre is kell gondolkodnom, hogy következő napra is legyen neki is, amíg én dolgozom és én is tudjak valamit magammal vinni.
válasza: válasza: válasza:Sajnálom , de őszintén megmondom, hogy erre nincs olyan megoldás ami mindenkinek jó.
1. Aki megteheti az megfizet egy ápolót, aki megteheti az ételt rendel, aki megteheti az takarítót is kifizet. --> ezaz 1-ik megoldás. De ez keveseknek adatik meg.
2. Sajnos apád nem fog megváltozni ez egészen biztos, vele szenvedned kell amíg bírod vagy amíg be nem adhatod egyszer egy öregek otthonába.
3. ez nem most lesz de bármilyen rosszul hangzik nagyszülők halála is adna neked életet, és apádé is. De ez nem most lesz-.
válasza:Esetleg abban nem gondolkoztál, felköltözöl Pestre, valószínűleg itt jobb fizetést kapnál, támogathatnád apud anyagilag, havonta egyszer le is mehetnél hozzá.
A nagyszülők pedig összeköltözhetnének apuddal, így gondoskodhatnak egymásról, senki sem magányos, illetve kevesebb lesz a rezsiteher, ház körüli tennivalók, hiszen már csak egy házat kell rendben tartani, a másikat, ahol a nagyszülők élnek, eladni.
Emellett Pesten az ismerkedés is könnyebb lesz számodra, hipp-hopp találsz egy baráti brigádot, partnert, akikkel/akivel olyan élményekben lehet részed, amikben egy fiatal nőnek meg kellene tapasztalnia.
Nekem Pest nagyon kiesik, nem is vágyom oda igazán. Nagyszüleim nem adnák el a házat, nagyjából a saját kezükkel építették és nagyon nehezen mozdulnak ki onnan, még akár egy napra is. 90 évesen nem kérnék már költözésre senkit, hogy aztán új dolgokat szokjon meg. A rezsi amúgy nem gond, pénzügyileg szerencsére nincsenek problémáink, én sem keresek rosszul.
Egy korábbi válaszoló írta az ápolót... Ilyesmire nem szorulnak rá, egészségügyileg jól vannak, csak nehezebben mennek a napi teendők.
Az elvesztésük számomra inkább trauma lenne, hiszen ők a legközelebbi rokonaim és anyu halála is nagyon megviselt.
Köszi azért mindenkinek a válaszokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!