Kilátástalan az életem.20 évesen nincs jövőképem. Mit tegyek?

Megmondom őszintén, hogy egy kicsit hülyén érzem magam amikor a volt osztálytársaimmal vagy hasonló korú emberekkel beszélgetek. Általában mindenki tudja, hogy mivel szeretne foglalkozni vagy mit szeretne elérni az életében és el is indul abba az irányba aztán vagy célba ér vagy nem, ez már a jövő zenéje.

Nekem már nagyon régen voltak elképzeléseim, hogy mivel szeretnék foglalkozni ha "nagy leszek" de ma már egyik sem érdekel és lemondtam róluk. Érettségi után másik iskolába kezdtem járni amit ott is hagytam mert nagyon nem érdekelt, hiába próbáltam megszeretni. Utána hetekig itthon voltam és nem csináltam semmit csak az itthoni házimunkát. 2 hónapja járok egy tanfolyamra mert egy munkahelyre se vettek fel. Ha ezt a sulit kijárom akkor fogok tudni dolgozni egy boltban. Nem nagy karrier. Van egy párom akivel szeretnénk együtt lakni de addig nem akarom amíg nincs semmi keresetem.

Egyetlen dolog az életben amit biztosan szeretnék az az, hogy gyerekeket szüljek és neveljek. Ez erősen jelen volt mindig az életemben de előtte csinálni is kéne valamit, hogy normál körülményeket tudjak biztosítani és ne a párom tartson el minket. Illetve szeretnék nevelőszülő is lenni, de abba csak 24 éves kor után lehet belevágni, az pedig még 4 év plusz az idő mire magunkhoz vehetünk egy vagy több gyereket. Kicsit bizonytalan vagyok ezeket illetően is mert azt, hogy saját gyereket szeretnék a közeljövőben, nem mondom a barátomon kívül senkinek hiszen mindenki ellenezné meg én lennék a hülye, hogy ilyen fiatalon. 1-2 alkalommal már megtörtént. Manapság ebben az országban nem "divat" tudatosan gyereket szülni 25 év alatt. A nevelőszülőséget egyszer megemlítettem a szüleimnek de ők rögtön le is hurrogtak emiatt, hogy ez hülyeség meg nem jó. Tulajdonképpen nem vették el tőle a kedvem de egyelőre nem beszélek róla másoknak csak a barátomnak. De ez is igen halvány elképzelés, hiszen előtte dolgoznom kéne, na meg ha neadjisten' valamiért mégsem jön össze a gyerek vagy a nevelőszülőség, akkor mi van?! Ez nem csak rajtam múlik hanem a páromon és a kapcsolatunkon is.

Nagyon el vagyok bizonytalanodva és nem tudom, hogy mit tegyek, hogy ne csak egyik napról a másikra éljek, hanem legyen ami kellőképpen motiváljon minden nap. Nem bízom magamban eléggé. Mit tanácsoltok?