Szerintetek a tinikor a legszebb?...

Szerintem minden kornak megvan a maga szépsége és előnye, de ugyanúgy a hátrányai és nehézségei is. A kamaszkor azért egy különösen bonyolult időszak, nehéz megélni is és asszisztálni is hozzá (szülőként nem várom, amikor a gyerekeim kamaszodni kezdenek :D ). Én szívesen visszaemlékszem bizonyos elemeire, de egy csomó mindentől csak a fejem fogom. De azért azt nem mondanám, hogy a tinikor _a legszebb_ így univerzálisan, nekem pl az egyetemi éveim, vagy még inkább a húszas éveim közepe, amikor már egyetem után voltam, dolgozni kezdtem, és már pénzem is volt, felnőtt életet is élhettem, de gyerekeim még nem voltak, így hát csomó szabadságom volt, na az volt az igazán jó időszak. Amikor senki és semmi nem függött tőlem, annyi volt az összes feladatom, hogy a számlákat befizessem és valahogy ne haljak éhen. Az jó volt. Ehhez képest a tinikor, amikor millió elvárásnak kellett megfelelni, a stressz az érettségivel, a továbbtanulással, a "mit kezdek magammal" kérdéskörrel, a "ki vagyok én"-nel, a kínos esetlenkedések az ellenkező nemmel, de közben a szülői uralom alatt tengődésnek, hát messze nem mondanám felszabadult időszaknak.

De gondolom ez ugyanúgy egyéni, mint minden más megélés az ember személyes életében. Én azért örülök neki, hogy vége a kamaszkoromnak, még ha határozottan sok előnye is volt (pl az állandó pörgés, baráti kapcsolatok, társasági élet, a végtelen lehetőség a jövőre nézve, a viszonylag kis felelősség a mindennapokban, stb).