Hogy álljak fel a padlóról?
Idén év elején tragikus körülmények közt elvesztettem a szüleim.
Rengeteg elintéznivaló, örökség kezelés stb várt, vár rám. Éppen elég nagy csapás volt ez.
Rá 2 hónapra elvesztettem a munkahelyem, megszűnt, igaz kaptam egy nagy végkielégítést, de azért rosszul esett a dolog. Elkezdtem dolgozni a másik szakmámban, azóta is ott vagyok, de teljesen más a dolog, sok tanulás, fárasztó, de egyelőre nem találtam mást, nekem előző munkámhoz ez kicsit visszalépés, fizetésben nem legalább sőt, de körülményekben igen. Majd rá 2 hónapra a férjem is elvesztette a munkáját, ugyanaz a történet, nagy végkielégítés, de most ő is állást keres. Ennek tetejében minden is tönkre ment körülöttünk, tv, laptop, autó, több száz ezret költöttünk új dolgokra az utóbbi időben. És erre kiderült hogy a 6 éves lányom is műteni kell, mind a két manduláját ki kell venni, nagyon félek tőle most :(
Egyszerűen úgy érzem teljesen összeomlok lassan, már felkelni is alig van kedvem az ágyból néha, sokat vagyok itthon, itthonról dolgozok, alig tudom rávenni magam, hogy felkeljek néha..
Valaki meséljen, hogy álltatok fel nehéz időszak után.
28N
Nekem "csak" édesanyám távozott nemrégiben ..Mondjuk az is épp elég csapás volt.
Már nem érdekel semmi.Lesz ahogyan lesz ..lesz le.rom.
Úh, ez tényleg nehéz, sajnálom. Esetleg a férjeddel egy közös vállalkozás nyitása, olyanban, amiben mindketten jók vagytok, esélyes lehetne.
A gyerek madulájának a kezelése valószínűleg jó kezekbe kerül a dokik által, bízzunk benne, hogy nem lesz vele gond, később sem.
Esetleg pszichológusi tanácsadást tudnak nyújtani a helyi családsegítőkben: a gyász feldogozása időbe telik.
Most próbálok kis lépésekben haladni előre és csak az aktuális dologra gondolni.
Pénteken megyünk nyaralni, utána lesz a gyereknek a műtétje, utána keresek másik munkahelyet a másik szakmámban amit sokkal jobban szerettem és utána a férjem is keres fix munkát (neki vannak most alkalmi munkái, asztalos szakmájában)
Próbálok mindig csak az elkövetkező dologra koncentrálni :(
A vállalkozás sem rossz ötlet, volt már róla szó.
#3
6 hónap alatt 8x volt mandulagyulladása, 2x úgy hogy kórházba kerültünk vele, olyan súlyos állapotban volt (gyakorlatilag nem volt magánál), konstans rossz a lehelete, éjjel horkol, nem tudja magát kipihenni, mondja is hogy fáradt.
Nem hiszem hogy van értelme tartogatni, az orvosok szerint sem.
Teljesen egészségesen, szinte bio módon étkezik ő is, mint mi. Stressz éri nyilván, de nem akkora, egy 6 éves óvodást még..
Addig van értelme a mandulának amíg ellátja a szerepét, amúgy súlyos bajokat okozhat a szívben,a mellűrben, vesében, ízületekben, ha konstans gyulladt kb.
Mindig csak az aktuális feladatokkal foglalkozz, ne nézz túl messzire előre. Apró lépésenként kell előrehaladni.
Én tavaly ősszel veszítettem el édesapámat, ő volt az utolsó felmenőm, aki élt még. Nekem azóta sem sikerült mindent elrendezni az örökség körül. Néha tiszta agybajt kapok attól, mennyire nehézkesen megy az ügyintézés, és én hiába igyekeznék egyszerűen intézni mindent, sajnos lehetetlen.
Ami fontos, hogy mindenképp csinálj néha olyan dolgokat is, amik boldoggá tesznek. Ha nem tudsz feltöltődni, akkor legyűr a depresszió, arra meg senkinek nincs szüksége. Úgyhogy kitartás, fel a fejjel! A lányodnak meg majd gyors felépülést! :)
#6
Igen, egyre gondoltunk :)
Ezt próbálom most én is.
Nekem sincs még minden lezárva, de elég jól haladtam, meggyűlt a bajom az áramos céggel legfőképpen. De elég sok minden korrektül ment viszont, az viszont durva volt, hogy minden elintézéséhez kellett másik 100 dolog is.. Szerintem 10.000 km-t megtettem. Nekem ráadásul rendőrségre is járkálni kellett vagy 4-5X :(
Most már csak a sírkő van hátra amit ma intéztem pont és olyan dolgok, hogy eladni az autókat, házakat. Szóval a csúnyán szólva "jobbik" fele.
Köszi a jókívánságot, viszont :)
Szintén 28 éves vagyok.
A barátnőmmel újra lett értelme mindennek. Hatalmas megkönnyebbülés stabil párkapcsolatban lenni, ha van kihez bújni, van kivel aludni, van kivel elmenni ide-oda.
Nagyságrendekkel javult a közérzetem, képes voltam nevetni, elmúlt a kilátástalanság miatti szorongás, úgy érzem hogy ő az igazi és vele szeretnék élni életem végéig, bármi történik ő legalább biztosan itt lesz mellettem és együtt megoldjuk.
Úgy éreztem hogy most már soha többé nem leszek egyedül és minden jó irányba halad, kezd rendbe jönni az életem, mert ő segített mindenben, ami egyedül biztos hogy nem menne.
Nem rég szakított velem... :( élni sincs kedvem már többé.
Hasonlítsd össze hogy te hol tartasz ehhez képest. Azonnal jobban fogod tudni értékelni a helyzeted.
Hát nem is tudom.
Sajnálom.
Egyik sem jó, bár kapcsolatod lehet új, én már örökre árva maradok.
De nyilván ez sem jó. Kitartás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!