Hányszor lehet új életet kezdeni? Hányszor lehet felállni a padlóról? Egyáltalán, érdemes így élni?

Persze, hogy felállunk a padlóról, embernek lenni nehéz, mindenki szenved a terhei alatt. Próbáld meg nem ilyen giccses-felszínesen élni az életed, tele frázisokkal és előítéletekkel (nem, egy hívő sem mondaná, hogy az Úr megsegít, menj templomba "és hasonlók").

Élj emberi módon, önuralommal, figyelj és ismerd meg önmagad minél mélyebben.

Hm,nem egyszerü én pont most kerültem ilyen helyzetbe!

Lelkileg nagyon nehéz elviselni ezt

Huhhh csak 3?

De irigyellek.

A vallásos dumásokat én is utálom ilyen kérdéseknél - bálvány a gyengébb embereknek kell.

Igazábol végtelen is lehet ez a szám.

Persze azon kell lenni javítsunk a dolgainkon.

Jó pár éve teljes önismeretre mentem rá, mellette újra edzés, tanulgatás.

Kerülni kezdtem azokat az embereket, akik lehúztak főleg lelkileg. Pl irritáló önsajnáltató ismerősök...stb

Meg kellett tanulnom öncentrikusabbnak lennem, mert ez is tény: A jó szívűeket kihasználják (mindenhol).

Az önmagamon változtatások alatt rájöttem: Nehéz volt ennek a kezdete, de így előrébb haladva látom eredményét is magamon, környezetemben s munkáimban (alkotó vagyok sok ágon)és meló helyen is.

Ne azt kérdezd:

Meddig lehet ezt bírni?

Hanem azt:

Hogyan rendezitek/rendezzed ezt az úgy nevezett kialakult káosz helyzetet?

Ismerd meg önmagad!

Pl kezdetben átgondolva ezt töltsd ki:

[link]

Apránként ismerd meg magadat, de ne felületesen.

Miért vagy olyan amilyen?

Mi miért/miből alakulhatott ki?

Stb..

Majd fogadd el a múltad s akkori éned.

Azon az énen, mit változtass, hogy jobb legyen?

Mik érdekelnek, mikhez értesz?

Valami amihez értesz vagy van érzéked tudod-e munkában kamatoztatni?

Lehet sokszor a nulláról kell kezdeni, de ezt kell előnyünkre kovácsolni s vissza tekinteni arra:

Mi az amit ne kövessünk el újra, ne hagyjuk magunkat s a bizonyítékok arra:

Igen voltam már nullán, de Megoldottam.

Ezért most is megoldom, de nem hagyom veszni mostantól!

A múltam s a jelen ég és föld, de a jövőmet mégszebbé teszem.

Miért? Mert ez a cél projektem neve:

ReLife from Zero.

Koromhoz képest sok mindent tapasztaltam s az egyik random megismert beteggel a fülészeten beszélgettem (70 éves idős úr volt) s meglepődött rajtam.

Azt mondom nincs olyan hogy lehetetlen csak tehetetlen.

Szóval hajrá! Fel a fejjel!

Lehet hosszú út lesz a kezdet s ordít a lelked, de amint megérzed a felfele utat könnyebb lesz s csak haladj tovább!

Sok sikert!

Pár éve volt velem olyan, hogy nem volt az életemnek egyetlen olyan szegmense sem, ahol rendben lettek volna a dolgok. Betegségek (saját + család) anyagi nehézségek, szegénység, munkanélküliség, borzasztó szakítás utáni társtalanság, és barátok nélküli magány. Olyan depresszióba estem, hogy minden mozdulatom fájt, és az egész testem annyira nehéz volt, hogy alig tudtam mozogni. Nagyon nehezen jöttem ki belőle, de nagyon akartam. Végülis először társat találtam, meglepő módon, és egyáltalán nem az ideáljaimnak megfelelőt, de azóta is együtt vagyunk, és egyre csak jobb a kapcsolatunk. Aztán rendes munkám is lett, és az anyagi helyzetem is sokkal jobb lett. Még mindig van mit csinálni, de ég és föld, ahogy érzem magam a korábbiakhoz képest.

Nem először néztem szembe nehézségekkel az életben, de ez volt a legnehezebb, mert folyamatosan értek a csapások, egyik a másik után, most nem részletezem. Mégis kijöttem belőle, ami kisebb csoda szerintem. De nagyon akartam. Szerintem nagyon kell akarni, és az ember összeszedi magát.