Személyiségzavaros emberek?

Ismerek személyiségzavaros illetőt, nagyon zárkózott.

Én nagyon kerestem a társaságát, velem jól elvolt.

Nekem is van (borderline) és ismertem is más személyiségzavaros embereket.

Nagyon nehéz tud lenni (mindkét oldalán), rengeteg türelem és megértés kell hozzá, mivel itt arról van szó, hogy gyerekkorban nem ideálisan alakult a szülőkkel / gondozókkal való kapcsolat, ami miatt sokkal érzékenyebbek az átlagnál. Sokszor előjönnek azok az érzések, amiket kiskorukban éltek át, az elhagyástól való félelem pl az egyik, ami nagyon erős - ezért is van, hogy sokszor inkább ők szakítanak (ahogy írta is egy korábbi válaszoló), csak hogy "megelőzzék" a másikat, ne kelljen újra átélni az elhagyást.

Nárcisztikus, antiszociális személyiségzavar trükkösebb, ők általában fel sem ismerik, hogy baj lenne velük, vagy nem akarják elfogadni, ezért nem is törekednek a fejlődésre, nem mennek el pszichológushoz, nem törődnek a másik fél érzéseivel. Valahol mélyen bennük is ott van az elveszett, sérült, magára hagyott kisgyerek, és együtt tudok érezni velük, de én már megtanultam, hogy az ilyen emberektől távol kell tartanom magam, mert lehetetlen megváltoztatni őket.

Skizoid / paranoid megint egy ütős valami, ha nem élted át, nehéz megérteni, min mennek keresztül.

Amúgy sok személyiségzavaros nagyon kedves, érdekes, vonzó, aztán ahogy mélyebben megismered, láthatod a sötétebb részeket is (ami mondjuk mindenkiben van), és akkor talán azt érzed, hogy neked ez túl sok.