Előfordult már önökkel, hogy ilyen helyzetben egy idegen előtt elsírták magukat?

Én mindig kellemetlenül érzem magam, ha egy vadidegen elkezd előttem sírni lelki okok miatt, ami fura, mert szerintem ez az empátia hiánya a részemről. Sosem tudok ilyenkor mit kezdeni a másik féllel, csak ülök, zavartan bámulok ki a fejemből.

Emellett például a meghatódást gyerekkoromban nem tudtam hová tenni. Bennem az volt, hogy ha fáj akkor sírok, ha boldog vagyok, akkor örülök, mosolygok, nevetek. Pont ezért éreztem magam hülyén, amikor például adtam valakinek egy ajándékot és ő elkezdett vígasztalhatatlanul zokogni.